RSS csatorna

Tag Archives: BLOG

Kezdődjék az őrület…!

Posted on

Sziasztok!

Képzeljétek, az elmúlt 50 év leghidegebb tavasza után végre megérkezett a nyár!! És nem csak a naptár szerint! Tegnap már rövid nadrágban voltam!

Hol is kezdjem a beszámolót..

Talán az extrém sportoknál!

Egy ideje már lefoglaltunk egy ‘vezetési élményt’ egy összkerék meghajtású terepjáróra. (Ne aggódjatok, nem én vezettem, én csak utasként vettem részt az élményben!)

Végre elérkezett a várva várt nap.. A helyszín Silverstone, egy hatalmas élmény-komplex. Itt vezethetsz ferrarit, repülhetsz helikopterrel, vezethetsz különféle versenyautókat, vagy nézheted az autóversenyeket. (A képzeletnek itt csak a pénztárca szab határt..)

ext2 Itt látható az autó, és Dave, a szakértő. (Meg ugye én.) Mivel én 5 pontos biztonsági övvel voltam a kocsi hátsó részében becsatolva, ezért sajnos nem készítettem annyi képet, mint amennyit szerettem volna.. Ezért nagyrészt a beszámolómra kell hagyatkoznotok.

Lényeg a lényeg, elindultunk Dave-vel. Ő elmagyarázta, hogy működik az autó, valamint szemléltette, hogy mi mindenre képes. Először egy kb. 45 fokos emelkedőn ‘oldalaztunk’ végig. Nekem már ez elég ijesztőnek tűnt onnan, ahol ültem, hiszen arccal lefelé kerültem, és arra vártam, vajon mikor borul oldalra az autó. Nyilván nem borult. (Dave 20 éve a szakmában dolgozik, csak tudja, mit csinál..) Ezután óriásinak tűnő dombokon mentünk fel és le, majd Dave átadta a kormányt a ‘sofőrnek’. Vízen hajtottunk át, dombra tolattunk fel, majd egy erdőbe mentünk, amit leginkább mocsárként tudnék jellemezni. Dave szerint ez a terület ‘természetesen nedves’, szóval nem ők hordják oda a vizet, nekem mégis úgy tűnt, mintha valami dzsungelbe csöppentem volna. Nagyon lassan haladtunk és dagasztottuk a mocsarat, na meg kanyarodtunk jobbra-balra. Én meg kapaszkodtam, ahogy tudtam! (De titkon azért nagyon élveztem!)

A kocsiból hatalmas vigyorral az arcomon szálltam ki. (És utána napokig izomlázam volt – na nem a mosoly miatt- mert bár nem tűnt fel, de annyira kapaszkodtam..)

Bár én ‘csak’ utas voltam, az élmény mégis nagyszerű volt! És abban is biztos vagyok, hogy én NEM szeretnék egy ilyen autót vezetni.

A terepen (mögöttünk egy másik ugyan olyan autó)

A terepen (mögöttünk egy másik autó)

Silverstone

Silverstone

ext3Ahogy említettem, a helyszínen autóversenyeket is rendeznek.

Szerencsénk volt, és épp akkor indult egy, amikor végeztünk a vezetéssel. Ha már ott voltunk, ebből is néztünk egy keveset! (Ez legalább ingyen volt!) Komoly versenyekre azonban borsos áron mennek a jegyek, szóval azt hiszem, ezzel véget is ért az autóversenyt-leső pályafutásom.

Azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy ez a vezetés nem az én ötletem volt. Ezért gondoltuk, kipróbálunk valami olyat is, amit én választok. Nem kellett sokat töprengenem, és a ‘zorbing’-ot (zorb) választottam.

ext4Hallottam már erről a dologról korábban, de eddig eszembe se jutott kipróbálni. Most azonban, hogy lehetőség adódott, felbátorodtam.

Egy három méteres felfújt labdáról beszélek, amin belül egy kisebb labda van középen, ebben helyezkednek el a vállalkozó szelleműek, kibiztosítva, és kapaszkodva. Mikor mindenki készen áll a mókára, egyszerűen lelöknek egy dombról labdástól. (A képen épp egy autó viszi fel a labdát egy speciális csomagtartón, ettől balra pedig az érkezési pont található – alaposan kipárnázva.)

Az érdekességek ott kezdődtek, amikor teljes harci díszben (későbbi kép) felértünk a dombra, és a labda mellett állva azt mondja nekem a srác, hogy akkor ha készen állok, akkor ugorhatok. Én meg nézek rá, hogy miről beszél. Rápillantottam a labdára, és rájöttem, hogy a labda oldalán található lyukon kellene nekem fejesugrással beérkeznem a belső térbe. Már ekkor tudtam, hogy ez vicces lesz. Mi baj lehet, megpróbáljuk. Hát nem sikerült. Kicsit sem mókás egy lyukon félig átjutni, majd a földre visszaesni.. Újabb utasítások után nekifutottam még egyszer. (Szó szerint.) Ekkor már megkegyelmeztek, és betömködtek a résen.. Ennyit az edzettségről..

Teljes harci díszben

Teljes harci díszben

zorbinEz a kép már a labdában készült! A jobb felső sarokban látható a híres ‘lyuk’ is!

A srácok a helyszínen azt mondták, hogy mivel a szél erősen fúj, ezért nem fog a labda olyan gyorsan gurulni, mint általában. Így nem tudom, milyen lett volna ‘általában’. Mindenesetre nagyon élveztem a legurulást! Az elején nem is tudtam, merre van fent és lent, de egy idő után lelassultunk, így egyértelműbbé vált a helyzet.

És a lyukon kifelé jönni már egyszerűbb volt!

 

 

Extrém sport Szotyi-módra: nyújtott kézen alvás

Ennyit az extrém sportokról.. Következzen a ‘sima’ sport. A futás. Ilyen jó időben nem panaszkodhatom. Viszont most kezdtem el a felkészülést egy futóversenyre életemben először egy IGAZI edzésterv alapján. Ez heti négy futással (plusz egyebekkel) jár. Minden halad a terv szerint!

Mint már említettem, az első futóversenyem július 20-án lesz. Ez 10 km-t jelent, és a cél a legutóbbi futóidőm javítása valamint megfelelő erőnlét felépítése a következő versenyhez. (Amiről majd csak a felkészülés elkezdését követően számolnék be.)

THE PLAN

THE PLAN

Shreya‘Egyéb sport’ kategóriában megemlíteném az immár 7 hónapos Shreya emelgetését, cipelését, felültetését, lefektetését. 🙂

Mint azt már említettem, visszatért a család, akinél először kezdtem el nanny-ként dolgozni. Nagyon örültem nekik, és ők is nekem. Viszont be kell valljam, a helyzet nem egyszerű a két gyerek között lévő kis korkülönbség miatt. (Ruhan márciusban lett 2 éves.) De kitartok! (Én és a karizmaim is!)

És akkor most következnek a mókás munkahelyi dolgok. Ruhan ugyanis már egész jól beszél, de még azért adódnak vicces helyzetek! Ilyeneket mond nekem:

“Diana visz téged!” (“Diana carry you!”) (Ezt úgy érti, hogy én vigyem őt)

“Diana, mondd, hogy Oh Istenem!” (“Diana say OMG”) (tippem sincs, honnan szedte!)

“Segíts neki!” (“Help you!”) (Itt szintén úgy érti, hogy én segítsek neki)

“Shreya, azt ne edd meg, nem finom!” (Ezt tőlem hallotta..)

“Ne aggódj, jól vagyok!” (Ezt akkor mondja, amikor fejjel lefelé lógatom, amit imád!)

A fekete taxik következetesen rendőr autók, és amikor felhívom arra a figyelmét, hogy azok nem rendőr autók, akkor azt mondja, hogy de, azok rendőr autók. Mamának és Papának üzenném, hogy ő is rászólt az elguruló játékokra, hogy “ÁLLJ!”

Sajtos pogácsa angol recept alapján

Sajtos pogácsa angol recept alapján

Esős London, június

Esős London, június

Reklámok

Visszatértem! – Összefoglaló

Posted on

Sziasztok!

Kifogást mindig könnyű arra találni, miért is NEM írtam az utóbbi időben.. Szóval inkább nem tölteném ezzel az időt..

Nagyon sok dologban rendszerezett vagyok, de eddig úgy néz ki, a blogírás nem tartozik ezek közé.

A lényeg, hogy jól vagyok, semmi probléma nincs! És adok még egy esélyt magamnak: megpróbálok újra rendszeresen írni!

Sok minden nem történt erre felé, de azért néhány dologról beszámolnék.

  • Először is munka ügyben történt egy kis változás. Mivel az egyik család egy hosszabb nyaralásra ment, így ez alatt az idő alatt csak a másik családnál dolgoztam/dolgozom, extra órákat vállaltam, és visszamentem a kávézóba is (ami az első említésre méltó londoni munkahelyem volt) kisegíteni egy kicsit. Így több időm maradt pihenni és változatosabbá vált a munkarendem is.. De ennek hamarosan vége szakad, mivel a család május 22-én visszatér. Szeretettel várnak vissza, csak elköltöztek egy másik környékre, ami szintén nincs nagyon messze..
  • A második változás, hogy az októberben (Aranyi Peti segítségével) szerzett lakótárs elköltözött, elszomorítva Szotyit és minket is. De mivel az élet megy tovább, ezért kerestünk (és találtunk) egy másik nagyon kedves lányt, akiről majd később mesélnék többet. 18-án költözik be, ha minden jól megy!
  • A sarok sérülésem miatt tartott kényszerpihenő után újra elkezdtem futni. Kb. másfél hónapot hagytam ki, így nem volt egyszerű “visszatérni”. Nagyszabású, futással kapcsolatos terveimet így kissé elnapoltam, de újra elkezdtem növelni a távot és két futóversenyre is feliratkoztam. Az első július 20-án lesz! Újból Richmond Park-ra esett a választásom, mert nagyon tetszett elsőre. Remélem, ezúttal nem a sárdagasztásról fog szólni..!
  • Szotyika él és virul, immár 3 éves! A lakótársunkkal (aki elköltözött), nagyon jól kijöttek, szóval most kissé szomorú, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszatér régi önmagához!
  • Nyárra is alakulnak a tervek! Ami már biztos, az egy nyaralás, utána pedig egyik unokatestvérem jön a barátnőjével megnézni Londont! Igyekszem én is hazajutni valamikor.. Szokás szerint még fogalmam sincs, mikor.. Szeretnék nyáron, de lehet, hogy szeptember-október lesz belőle..

Most pedig néhány kép következik..

kastély

kastélykert napsütéssel (Nottingham)

sajtfelfújt (igen, én készítettem)

sajtfelfújt (igen, én készítettem)

Szotyika egy nehéz nap után..

Szotyika egy nehéz nap után..

teknősögölés Theo-val

teknősögölés Theo-val

megérkezett az új (óriási) hűtőnk!

megérkezett az új (óriási) hűtőnk!

még mindig nem érti, hogy el szeretném venni a takarót..

még mindig nem érti, hogy el szeretném venni a takarót..

OKTÓBER

Posted on

Sziasztok!

Újra itt vagyok! Tudom, elég sokáig tartott a párizsi beszámoló befejezése, de ez csak azért van, mert elég elfoglalt voltam mostanság. Panaszkodni azonban nincs okom, mert jó értelemben értettem!

Az októbert lakótárs keresésével kezdtük. Fontos üzletasszonynak érezhettem magam, mert a hirdetés feladása után nem győztem telefont felkapkodni és két nyelven elmagyarázni a szoba tulajdonságait és a beköltözés feltételeit.

Az október úgy folytatódott, hogy meglátogatott unokaöcsém, Peti. Volt itt sok beszélgetés, városnézés, oyster-nem működés, sörkóstolás, hamburgerről lemaradás, eső, napsütés, cicafényképezés, ‘lengyel-est’, videózás, és lakótárs interjúztatás. Na meg kekszvásárlás, emeletes buszon utazás, és kalandos hazaérkezés. Sajnos azonban az 1+2*0,5 nap hamar eltelt..

Ezúton is még egyszer köszönöm lakótárs-keresésben nyújtott segítséged! 🙂

Ezután Szandra érkezett meg egy csütörtöki napon, de péntekre máris programunk volt: az egyik családnál, ahol dolgozom, az anyuka (Mellisa) programozott császármetszésre vonult be. Addig mi vigyáztunk a kisfiúra, amíg minden lezajlott. A kép Ruhan utolsó testvér nélkül eltöltött napját illusztrálja. 🙂 Kishúga, Shreya 3400g-mal egészségesen, minden probléma nélkül érkezett.

A következő nap szintén eseménydús volt: reggel futóversenyem volt. Ezúttal két fős szurkoló táborral büszkélkedhettem! Korán indultunk, és elég hideg is volt, de szerencsére az esőt megúsztam..! Mivel előző nap azonban jócskán esett, a verseny nagy része azzal telt, hogy próbáltam megmenteni magamat a bokáig való vízbe süllyedéstől valamint az elcsúszástól. A ruhámmal egy idő után már nem is törődtem, mert voltak, akik úgy trappoltak át az összes pocsolya kellős közepén, hogy teljesen betakartak sárral.. Mindenki úgy nézett ki, mintha sárdobáló versenyen vett volna részt..

Itt még a pulcsim melegét élvezve várom a kezdést..

indulásra készen!

Alapvetően a verseny elég jól ment, leszámítva az állandó ugrándozást-balettozást a tócsák miatt. Általában olyan 3-4 km-nél van egy holtpontom, ami most legnagyobb meglepetésemre elmaradt, de aztán megérkezett, csak kicsit késve.. Kb. 7km-nél kezdtem érezni, hogy fáradok, mire a zeném is kimúlt. (Nyilván nem álltam meg a telefont nyomkodni..) Gondoltam, nem baj, már csak 3 km van hátra, de a 8 km-es tábla csak nem akart érkezni. Ez volt az a hely, ahol az aktív szurkolótábor is szemügyre vehetett – hát nem a motiváltságom csúcspontján! Ezután még némi dombot is találtam (lehet, hogy csak én képzeltem oda..), de mikor megláttam a célegyenest, maximális sebességre kapcsoltam!

A kéz egy 20 fontost nyújt felém, arra motiválva, hogy gyorsabban fussak a célegyenesben.  🙂 Valószínűleg bevált a trükk, mert büszkén jelenthetem, hogy több, mint 3 percet javítottam a múltkori időmhöz képest a pocsolyák és a hiányos edzés ellenére! Így 56 perc 41 másodperc alatt sikerült teljesítenem a távot! (Ezt szerencsére nem olvassa semmilyen maratoni futó, hogy a röhögéstől a székről lefordulhasson..!)

A futóverseny után nyilván a passzív pihenésé lett a főszerep. Amiből természetesen a St James parki mókusok etetése sem maradhatott ki.. Nagyon sikeresek voltunk, a további mókustámadástól tartva menekültünk haza.. 🙂

Szandrával kreáltuk

Természetesen a sushi-evés sem maradhatott le a listáról, ha Szandráról és rólam van szó! És igen, azt ott mind elpusztítottuk! (Leszámítva némi babot)

 

 

 

 

 

 

 

 

bandázás és sütizés

cicázás

 
Sajnos esett, szóval nem a legjobb a kép minősége..

Idén készült el az olimpiára a ‘cable car’, ami egy magas sínpályán futó minikocsik rendszere. Lényege, hogy a Temze egyik partjáról a másikra juttat kb. 10 perc alatt, mindezt úgy, hogy (ha szerencsés vagy és nincs köd) 100 m magasból csodálhatod a kilátást. Mi sajna nem voltunk elég szerencsések, de őszintén szólva, amennyit láttunk, elég is volt, mert így is elég ijesztő volt.. (Csak a saját nevemben beszélek) Élménynek viszont hatalmas! És a vicces része, hogy alig több mint Ł3-ot kell fizetni érte!

Ezután kipróbáltuk a DLR-t is, ami egy vezető nélküli metró.

Se Szandra, se Szotyi nem hiszik el, hogyan fért be még egy ágy ebbe a pici szobába..

A lényeg, hogy nagyon jól mulattunk, de sajnos elérkezett az idő, amikor vissza kellett térnünk a szürke hétköznapokba. (Dolgozni.)

A másik családnál, ahol dolgozom, az egyik fiú 5 éves, a másik pedig 8. Így nekik elég izgalms volt a készülődés Halloween-re. Ezek a képen szellem alakú sütik lennének, akik a díszítésre várnak, de akikről a fiúk később úgy döntöttek, hogy nem kell nekik díszítés. Tököt is faragtunk(tam), ahogy kell, de erről sajnos képekkel nem tudok szolgálni.. Én mindenesetre jól mulattam, amíg az ajtót nyitogattam a ‘TRICK OR TREAT’ gyerekeknek..!

Ruhan próbál hozzászokni a gondolathoz, hogy már nem egyke.

Ki mással is kívánnék JÓ ÉJSZAKÁT??

 

Párizs 4. nap

Posted on

És lám, lassan végére érek a Párizs-sorozatnak..

Utolsó napunk nem volt egy teljes nap, mert este már indultunk vissza, szóval időben el kellett hagynunk a szállást. Azért még maradt időnk egy -két dolog megnézésére.

Kezdtük a háború témájú múzeummal, és a Cathedrale Saint-Louis-val. (A képen mindkettő látható.) A katedrálist és a hozzá tartozó parkot épp felújították, de belülről megnézhettük.

Ezen a napon már nagyon hideg volt, és fáradtunk is, úgyhogy nem időztünk sokat sehol.. A következő állomás a természettudományi múzeum volt. Itt már csak a kertben sétálgattuk, mert minden egyes épületszárnyba belépve külön kellett volna belépőt fizetnünk. A kert viszont gyönyörű volt!!!

A fiúk nem túl lelkesek a süvítő széltől..

A katedrális belülről

út közben

A lakatos lánya..

nagy kapu – kis Balázs

A Természettudományi Múzeum kertje

csak nem vitatkoznak??

Összességében azt mondanám, hogy nagy élmény volt Párizst látni, számomra a legemlékezetesebb (meglepő fordulat) az Eiffel-torony volt! Maga a mérete, a szerkezete, a kilátás fentről.. Mesés! Valószínűleg nyelvérzéketlenségemnek köszönhető, hogy a francia nyelvet hallgatni még mindig mulatságosnak tartom, főleg divatosan felöltözött bőrcipős-csíkos sálas fiatalemberek szájából.

Amit pedig a közhiedelmek eloszlatásáról illetve alátámasztásáról mondanék összefoglalásként:

Párizs gyönyörű, de a tömegközlekedés számomra nem átlátható és koszos-büdös.

A franciák valóban frissen sült bagettet reggeliznek, és a nap folyamán (valószínűleg vacsorára) csigát is esznek!

Az a fogalom, hogy ‘kisbolt’ ott szinte nem létezik!

A franciák (férfiak-nők egyaránt) aránylag magasak, és vékonyak. A nők szinte kivétel nélkül magasak és nagyon vékonyak! Az étel adagok picik (így tartják kordában a súlyukat..)

A kávé nagyon nagyon drága!!!

 A francia nők kivétel nélkül elegánsan öltözködnek. Egyetlen egyet sem láttam sportcipőben! Nagyon sokuk magassarkúban van, így még magasabbnak látszanak..

Alapvetően nem segítőkészek és nem is barátságosak (pláne nem mosolygósak), mégis volt olyan szituáció, amit a segítségükkel oldottunk meg. (lásd: éjszakai busz megtalálása)

Valahogy úgy tűnik, őket senki nem tájékoztatta arról, hogy a francia NEM világnyelv, az angol viszont IGEN.

Párizs 3. nap

Posted on

Disneyland… 🙂

Amikor a programot állítottuk össze, nem voltam abban biztos, hogy jó ötlet Disneyland.. Arra gondoltam, hogy oda csak gyerekek járnak Micky Mouse-t ölelgetni és mesevasútra ülni meg Micimacis bögrét vásárolni.. Ezúton ismerem el, hogy TÉVEDTEM!

Még arról sem volt fogalmam, mekkora maga a hely! Először is két részből áll. És nagyon sokáig tartott megtalálni, amit éppen kerestünk, még térképpel is! Nem viccelek, egyszer még el is tévedtünk.. Meg út közben a szemünk kifolyt a rengeteg plüssfigurától, hot-dog árustól, pólótól és dekorációtól. Tényleg olyan volt kicsit, mintha valami csodaországba érkeztünk volna! Mondtam is a fiúknak, hogy ha most kb. 8 éves lennék, akkorára nyitnám a szemeim, amekkorára csak tudom, és levegőt venni is elfelejtenék..

Balival megpihenünk

 Elsőként egy Indiana Jones nevével fémjelzett hullámvasútra ültünk fel. Bemelegítésnek nagyon sokat kellet várakozni.

A rendszerről azt kell tudni, hogy mindenhol nagyon sokat kell várni, de van egy ‘gyors’ pult, ahová (szintén sorban állás után) ha behelyezed a jegyed, akkor nyomtat neked egy papírt, amire rá van írva az időpont, amikor ha visszajössz, akkor várakozás nélkül bemehetsz. A trükk az, hogy egyszerre csak egy helyen kérhetsz gyors-jegyet (szóval nem állhatsz be mindenhol a gyors sorba hogy összegyűjtsd a papírjegyeket és sorrendet állíts fel). Ráadásként néhány helyen nincs gyors opció sem. A rekord várakozási időnk 80 perc volt (most azt mondom, megérte, de ha kb. egy óra várakozás után kérdeztetek volna, akkor nem ezt mondom..!) A legrosszabb eset talán még ezen is túl tesz: kb. 40 perces sorban állás után közölték, hogy bocsánat, nem működik a járgány, menjünk el. Így még azt se tudtuk meg, hogy miről maradtunk le..

Disney vonat a park 20. szülinapja alkalmából

Sorban állás (80 perces)

Háttérben a Disney-várral

Három (számomra) eléggé ijesztő dologra ültünk fel, mindhárom fedett volt, kettőben még szinte teljes sötétség is, szóval a tájékozódásról már az érkezéskor lemondtam.. Én nem bánom ha gyorsan megyünk, se azt, ha fejjel lefelé, vagy hirtelen kanyarodunk, nekem egyetlen problémám van: nagyon félek a szabadeséstől, és a nagy magasságból történő hirtelen leérkezéstől (pl hullámvasúton). Szóval már az elején mondtam a fiúknak, hogy én bármire felülök, csak ne zuhanjon. Hát, szerintem nem tudtam, mire vállalkozok! Ez a dolog itt bal oldalt a ‘felülök’ kategóriát képezte. Kilőttek minket (közeli kép lejjebb), majd kezdődött a nemulass! Annyira gyorsan mentünk fel-le-jobbra-balra, hogy sikítani sem maradt időm, még a levegőt is benn tartottam. Indulás után még emlékszem, Peti kiabált, hogy ‘Balázs b*zd meg!!’ (Mert Balázs választotta a járgányt.)

Remegő lábakkal, de vidáman leszálltunk (dolgozott az adrenalin!) és próbáltunk megnyugodni. Én mondtam, hogy ez épp a határon volt a borzasztó és a fantasztikus között, de közelebb volt az elsőhöz, szóval valószínű, soha többé nem szeretnék felülni rá..

Kidöglöttünk a Disneyland után..

A hosszú nap után nagyon megéheztünk. Petivel mi már előző nap kinéztünk egy görög éttermet, így oda mentünk. (nem kockáztattunk meg még egy éhen maradást..!)

Elég emberi áron kaptunk szerintem fincsi kaját, az adag viszont itt is francia volt.. Boroztunk is egy kicsit, és mivel így könnyebben jönnek az okos megoldások, megfejtettük, hogy a pincér azért volt kedvetlen és kissé bunkó, mert mi magyarok vagyunk Franciaországban, egy görög étteremben, és angolul rendelünk. 🙂 Milyen nyelven kellett volna megköszönnünk a vendéglátást?

Előétel – Dolmades

Főfogás – Moussaka

A hosszú és izgalmas nap után jól lakottan haza indultunk, tudván, hogy másnap este már Londonban leszünk!

Ez a vonat azért nagy szám, mert teljesen új, és volt szerencsénk kipróbálni! Nem csak kívülről, de belülről is csilli-villi!

Párizs 2. nap

Posted on

Folytatódjon a történet!

 A második nap első programja a Musée du Louvre megtekintése volt. Az épület már kívülről is mesésen nézett ki, nekem különösen az üvegpiramis tetszett. (Ami önmaga is egy bejárat.) Már kívülről is látszott, hogy hatalmas a bebarangolandó terület, de mikor beértünk, a szánk is tátva maradt.. Rengetegen látogató is volt..

Az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy minden csak franciául volt kiírva.. (Lehetett bérelni hangos fordítót 10 euro-ért, de annyit nem szántunk rá.) Így maradtak a kártyák, amik nagyobb termekben voltak kihelyezve, melyek elég sok nyelven elmagyarázták a művészeti alkotások adatait, korát, stb. A probléma csak az volt, hogy csak egy-két helyen találtunk angolt, de ha kínaiul beszélnénk (olvasnánk), nagyon jól jártunk volna.. 🙂 Volt egy olyan terem is, ahol 12 kártyából 10 francia volt, 1 szerb és 1 olasz.

Úgy éreztem, a bőség zavarában vagyok, néha azt sem tudtam, hová nézzek, annyi látnivaló volt..

A probléma akkor támadt, amikor úgy döntöttünk, hogy befejeztük látogatásunkat, és kimennénk az épületből. Szerintem 10 percig csak kifelé jöttünk.. 🙂

beltér

Mona Lisa

kilátás az épületből/re

A Louvre megtekintése után megint kávészünetet tartottunk.. Igen, a blokk a három cappucino-hoz tartozik. 20.40-et fizettünk értük! Nem, mintha olcsó kávét bárhol is találtunk volna, de azért ezt egy kicsit túlzásnak éreztem.. Még csak extra finom sem volt. Meg ugye a híres francia-angol barátság.. Nem nagyon próbáltak barátságosak lenni, miután megszólaltunk angolul. (Lehet, hogy nincs is összefüggés a kettő között és minden nemzethez hasonlóan “kedvesen” viszonyulnak) Az angolokat sem érdekli a válasz, ha megkérdezik, hogy vagy, de legalább megkérdezik és mosolyogni is próbálnak!

Na mindegy.. Szóval a kávét nagyon lassan ittuk, hogy sokáig tartson. 🙂

Itt tudom, hogy úgy néz ki, de nem Peti a lényeg, csak diszkréten akartam fényképezni.. Ezt a sztorit nem lehet szó nélkül hagyni!!

Az öreg néni a jobb sarokban egy kb. 80-90 éves japán vendég, a férjével érkezett. (Ha a képre kattintotok, ki tudjátok nagyítani, és akkor jobban látható a lényeg..) Amikor megérkeztek, a néni arcmaszkot viselt, hogy a ki tudja, milyen kórokozóktól és szmogtól védje magát. A férje segített neki leülni (itt arra célzok, hogy a néni NAGYON idősnek tűnt!) majd amikor már ültek egy ideje, a hölgy letolta a maszkját.. és.. rágyújtott!!! Igen, sajnos!

Nekem nem sikerült elcsípnem a logikai szálat, de kérlek szóljatok, ha ti megtaláljátok! 🙂

 Ezután a szintén híres Avenue des Champs Élysées-en végigvonulva egy nem túl drága ebéd után az Arc de Triomphe-hez érkeztünk. A Louvre-túl az idáig vezető út gyönyörű, a vásárló utcán kívül pedig parkokból áll, bár a középen futó négysávos út elég forgalmas, de olyan, mintha ‘végigvonulnál’ Párizs központján. Jó hosszú séta, de költséghatékonyság címén mi a sétát választottuk és nem vettük igénybe a turistáknak szánt bicikli-taxit, sem a felkínált masszázst. (Valamint röptethető madarat és fejkendőt sem vásároltunk.)

 A hosszú séta után gondoltuk, iszunk egy bármit. A fiúk sört, én vizet szerettem volna. Gondoltuk, nem megyünk ezért étterembe és adunk ki egy vagyont, hanem beugrunk egy kisboltba. Azt már kiérkezésem előtt is hallottam, hogy ilyen, hogy “kisbolt” Párizsban nem nagyon van, ott hetente egyszer bevásárolnak, reggelire friss bagettet esznek és étteremben vacsoráznak. Gondoltuk, csak találunk egyet..! Kb. háromnegyed óra keresés után, igen, találtunk egyet! (Ezért ilyen boldogok a fiúk a képen!) Mindent megvettünk, amit akartunk, de a kérdés nyitva maradt: hova mennek a franciák, ha elfogy a felvágott otthon? (Egyik barátom tippje: szednek egy kis csigát a kertből?)

 Következő állomásunk a Montmartre Basilique du Sacré-Coeur volt. Bent épp mise volt és apácák énekeltek és szavaltak, ennek ellenére bárki bemehetett körülnézni, csak csendben kellett lenni. A kép a kilátást ábrázolja a bazilika mellől. Nagyon sok lépcső vezetett oda..
Érdekes volt, hogy a misét kihangosították, hogy kint is lehessen hallani, miközben kint szabadtéri koncert folyt, egy villanyoszlopra egy félmeztelen focista mászott fel és a lábával labdát egyensúlyozott, az egyik sarokban pedig holland népviseletbe öltözött párocska énekelt és fapapucsot árult! És! Egy nyilvános WC használata után a WC-s néni (akiről azt gondoltam, hogy pénzt szedni van ott) azt mondta nekem, hogy “thank you” Annyira zavarba jöttem, hogy kint megkérdeztem a fiúkat, hogy itt kellett volna fizetnem? Kiderült, hogy nem, csak a néni kedves akart lenni.

Ezután Balázs egyik kint élő barátja, Ági vendégelt meg minket (francia sajtokkal és francia borral) és nagyon jól szórakoztunk! Az egyetlen probléma az volt (már miért ne lett volna!), hogy az utolsó vonatunkra indulva a metró (amit használtunk volna, hogy elérjük a vonatot) nem üzemelt. Mármint franciául bemondtak valamit, ami után mindenki elment onnan, úgyhogy alternatív útvonalat kerestünk. Ennél a pontnál a nyilak útvesztőjében elveszve nem találtuk a metróvonalat, amit akartunk (egyszer csak megszűntek a táblák amik az adott vonalat jelölték), így mire egy harmadik megoldás kerestünk, lekéstük a vonatot. Egy angolul jól beszélő (és mellesleg az egyetlen segítőkész) dolgozó tájékoztatott minket, hogy taxival kb. 80-100 euro lenne a szállásig az út (5-ös zóna), de nem olyan messziről indul éjszakai busz egyenesen oda, ahova menni szeretnénk. Elmetróztunk a helyre, megkerestük az éjszakai buszt, amivel csekély 80 perccel és 62 megállóval később (sajnos ezt nem vicc!!!) megérkeztünk! Amikor hajnali 4.30-kor végre ágyba kerültem, nem az volt az utolsó gondolatom, hogy de jó lesz holnap Disneyland..

Párizs szept. 21-24. 1. nap

Posted on

Sziasztok!

Újra itt vagyok és ha kicsit megkésve is, de jön az új beszámoló!

Ahogy említettem, a barátaimmal kiruccantunk egy hosszú hétvégére. Az úticél Párizs volt. Csak nem akartam elkiabálni, mert egyszer már törölnünk kellett az egész kirándulást, mert az egyik barátomnak mégsem adtak szabadságot..

Innen Londonból elég könnyű gyorsan (és viszonylag olcsón) Párizsba jutni, csak 2.5 óra az Eurostar-ral. A maximális időkihasználás és az olcsóság érdekében hajnali 3.30-kor kellett kelnünk, amitől nem voltunk nagyon lelkesek..

 Itt már a szupergyors vonaton ülünk (és próbálunk nem elaludni..) Maga a vonat nekem nagyon tetszett, csak a fiúk panaszkodtak, hogy nem tudják hová tenni a lábukat.. (Ez a kérdés ugye engem nem érintett, hiszen nagyon magas vagyok..!)

Egyből az érkezésünkkor, ahogy leszálltunk a vonatról, megtapasztalhattuk a francia vendégszeretetet. Ugyanis egy drogkereső kutya ‘kiszagolt’ minket. (Hozzáteszem, számomra nem tűnt a kutya izgatottnak, de mindegy..) Természetesen nem volt nálunk semmilyen fajta drog, de a rendőrök nagyon izgalomba jöttek, hogy most aztán rátették a kezüket az angol drog-maffia vezéreire! Szóval úgy kezeltek minket, mint veszélyes bűnözőket, külön állítottak minket, nehogy alibit tudjunk megbeszélni vagy nem tudom (???) Átnézték a táskáinkat, visszahozták a kutyát, aki csak simán arrébb sétált. Mivel nem találtak semmit, a nyakig felfegyverzett és kopasz rendőr bácsi azt mondta, nyugodtan valljuk be, hogy van nálunk valami. Nem volt. Még jobban átnézték a táskáinkat, majd nagyon elkeseredtek, hogy nem találtak semmit.. Ekkor bevetették a Joly Jokert: van-e nálunk nagy értékű pénz (több mint Ł1000) Ugye bejelentés nélkül nem lehet ennyi pénzt hozni-vinni. De mivel az sem volt, sajnos nem tudtak minket ott tartani. A nagyon barátságos rendőr bácsi próbálta menteni a helyzetet és megkért minket, hogy vigyázzunk az értékeinkre, mert sok a zsebtolvaj és ne írjunk alá semmilyen papírt, amit a cigányok tesznek az orrunk alá, mert addig kipakolják a táskánkat, amíg mi a nevünket írjuk. Majd kellemes időtöltést kívánt.. Hát köszönjük.. 🙂

Ezután már csak annyi dolgunk volt, hogy bérletet vegyünk magunknak. Az újságos néni, aki szinte egyáltalán nem beszélt angolul, azt mondta, álljunk csak sorba az automatánál, ott majd tudunk venni. Sorakoztunk vagy 20 percet, mire kiderült, hogy automatából nem lehet azt az opciót vásárolni, amit mi akartunk. Újabb fél óra sorban állás (közben jöttek a cigányok, hogy írjuk alá a papírt..) majd egy angolul jól beszélő, de mesésen tapló kasszás bácsi végül átnyújtotta a hőn áhított bérleteket. 🙂

  Kezdődött a négy nap alatt véget nem érő harcunk a tömegközlekedéssel.. Lehet, hogy csak az angol rendszer kényeztet el minket, de itt ha egy nyíl lefelé mutat, az azt jelenti, hogy menj le, ha felfelé, az azt, hogy menj egyenesen, ha oldalra-felfelé, az pedig felfelé. Szóval tudod, mi mit jelent. Párizsban Szerintem csak teszik össze-vissza a nyilakat. Ennek megfelelően a lefelé nyíl (mindháromra volt precedens!!!) jelenthet felfelét, lefelét és egyenesent is! Adjuk ehhez hozzá, hogy van vagy 12 metróvonal és 4 vonat-vonal Párizsban.. London metróhálózata sem kicsi, de itt egyértelműek a színkódok, és a nyilak. Párizsban a színkóddal jelölt vonalak érdekesek, csak a lilának három árnyalata van, és fogalmad sincs, ez most épp melyik.. A vonatok betűvel és az alap színekkel vannak jelölve, a metrók pedig számokkal.. Csak ha követed mondjuk a piros 4-est, egy idő után lehet, hogy már nem lesz szín (csak egy fehér karika négyes számmal), vagy eltűnik szín és szám egyaránt, és csak a végállomás lesz kiírva..

  A lényeg, hogy szerencsésen megtaláltuk Torcy-t (ahol a szállásunk volt). Onnan a megállótól már csak 9 perc séta várt ránk a szállásig. De ugye a GPS nem működött normálisan, mindenfelé keveregtünk, szóval végül egy angolul egyáltalán nem beszélő arab fiatalember igazított minket útba. Peti megmondta neki a hotel nevét, mire a pasi azt mondta ‘huhuhu-pápápá’ Ez a kézjelekből ítélve azt jelentette, hogy menjetek fel a lépcsőn, majd egyenesen tovább. A vicc, hogy igaza volt és ott volt a hotel! A 9 perces séta sikeresen teljesítve kb. 45 perc alatt!

Emeletes vonat

  Lepakoltunk a szálláson, majd elindultunk reggelit keresni.. A helyi pékség lett az új kedvenc helyünk!!! Angolul egy mukkot nem beszéltek, de nagyszerűen megértettük egymást mutogatással, mi angolul mondtuk mit akarunk, ők franciául mondták, ők mit adnak.. A legnagyobb baki ami történt, az volt, hogy hidegen kaptam a szendvicsemet, amit melegen akartam, de fogalmam nem volt, mit kérdezett a néni. (‘Megmelegítsem?’)

Volt nekik croissant-juk mindenféle bagette, sütikék, szendvicsek, minden! 4 nap nem volt elég a mindenféle finomságok felfedezésére! (De a gatyómban nehezebb volt lélegezni a visszaúton már így is..)

Balival a Szajna-parton

Reggeli után a nyakunkba vettük a várost.. Körülnéztünk kicsit erre-arra, és első utunk a Notre-Dame-hoz vezetett, mivel az Eiffel-toronyba csak késő délutánra volt jegyünk foglalva. Meg kell hagyni, a Notre-Dame csodálatos mind kívülről, mind belülről! Angolul a pénztáros néni sem beszélt a kincstárnál, pedig mindenhol franciául köszöntünk, hátha úgy barátságosabbak lesznek..

Peti és Bali a Notre-Dame-nál

Notre-Dame belülről (vaku használata tilos!)

A kincstár egy darabja (kedvencem)

A Notre Dame megtekintése után ittunk egy kávét, majd az Eiffel torony következett..

 Azt remélem, senki nem vitatja, hogy az Eiffel torony egyszerűen csodálatos.. Már képeken is az volt, de élőben még szebb, és egyszerűen hatalmas! Egy ideig csak álltunk alatta és bámultuk.. Aztán bemenekültünk egy ajándékboltba, ahol esőkabátokat vásároltunk (kép lent), mivel közben angolosra fordult az időjárás..

Szerintem amíg az ember nem látja élőben, nem hiszi el, hogy valójában mekkora. Lifttel mentünk az első szintig, ahol kajálda, kávézó, ajándékboltok, stb. voltak, ezen felül pedig nyilván távcső, és a csodálatos panoráma. Na meg irdatlan embertömeg és hosszú várakozás. A kilátás egyszerűen mesés volt, de fel akartunk menni a tetejére is. Innen már csak lifttel lehetett menni, ami mellé adrenalint is adtak. 🙂 A lift hihetetlen sebességgel ment felfelé, ami önmagában nem is lett volna probléma, de átlátszó volt az egész (csak bátraknak!) és nagyon ijesztő volt, hogy egy fémváznak látszó valamin haladunk felfelé, nincs ‘épület’ körülöttünk. Hát, levert minket a víz, mire felértünk. De megérte, a kilátás egyszerűen mesés volt! De azért ott már nem nagyon lógtunk a korlátnál..

London-szerű időjárás a toronnyal

A bácsi ingyen ölelésért pénztárcákat gyűjt 🙂

A csodálatos esőkabátokban!

Kilátás az első szintről

Kilátás a ‘tetőről’

A legtetőn Balival

A nagy kaland után elindultunk éttermet keresni (a még mindig szakadó esőben) majd megvacsoráztunk. Nagyon sok pénzért ettünk nagyon keveset. De legalább minden nagyon finom volt! Kipróbáltam a híres francia hagymalevest is, ami nagyon nem nézett ki bizalom gerjesztően, de mesés volt!

Ezután körülnéztünk egy kicsit a városközpontban, ittunk egy kicsit, majd visszatértünk a szállásra. Hulla fáradtak voltunk, így másodpercek alatt elaludtunk.

 Ez itt egy mojito koktél blue curacao-val. Ezen a helyen úgy tűnt számomra, hogy a a mojito-t csak alapnak használják és mindenféle színt-ízt hozzáadnak. Volt olyan is, amibe vörös Eristoffot tettek. Az enyém fincsi volt!