RSS csatorna

Párizs 3. nap

Posted on

Disneyland… 🙂

Amikor a programot állítottuk össze, nem voltam abban biztos, hogy jó ötlet Disneyland.. Arra gondoltam, hogy oda csak gyerekek járnak Micky Mouse-t ölelgetni és mesevasútra ülni meg Micimacis bögrét vásárolni.. Ezúton ismerem el, hogy TÉVEDTEM!

Még arról sem volt fogalmam, mekkora maga a hely! Először is két részből áll. És nagyon sokáig tartott megtalálni, amit éppen kerestünk, még térképpel is! Nem viccelek, egyszer még el is tévedtünk.. Meg út közben a szemünk kifolyt a rengeteg plüssfigurától, hot-dog árustól, pólótól és dekorációtól. Tényleg olyan volt kicsit, mintha valami csodaországba érkeztünk volna! Mondtam is a fiúknak, hogy ha most kb. 8 éves lennék, akkorára nyitnám a szemeim, amekkorára csak tudom, és levegőt venni is elfelejtenék..

Balival megpihenünk

 Elsőként egy Indiana Jones nevével fémjelzett hullámvasútra ültünk fel. Bemelegítésnek nagyon sokat kellet várakozni.

A rendszerről azt kell tudni, hogy mindenhol nagyon sokat kell várni, de van egy ‘gyors’ pult, ahová (szintén sorban állás után) ha behelyezed a jegyed, akkor nyomtat neked egy papírt, amire rá van írva az időpont, amikor ha visszajössz, akkor várakozás nélkül bemehetsz. A trükk az, hogy egyszerre csak egy helyen kérhetsz gyors-jegyet (szóval nem állhatsz be mindenhol a gyors sorba hogy összegyűjtsd a papírjegyeket és sorrendet állíts fel). Ráadásként néhány helyen nincs gyors opció sem. A rekord várakozási időnk 80 perc volt (most azt mondom, megérte, de ha kb. egy óra várakozás után kérdeztetek volna, akkor nem ezt mondom..!) A legrosszabb eset talán még ezen is túl tesz: kb. 40 perces sorban állás után közölték, hogy bocsánat, nem működik a járgány, menjünk el. Így még azt se tudtuk meg, hogy miről maradtunk le..

Disney vonat a park 20. szülinapja alkalmából

Sorban állás (80 perces)

Háttérben a Disney-várral

Három (számomra) eléggé ijesztő dologra ültünk fel, mindhárom fedett volt, kettőben még szinte teljes sötétség is, szóval a tájékozódásról már az érkezéskor lemondtam.. Én nem bánom ha gyorsan megyünk, se azt, ha fejjel lefelé, vagy hirtelen kanyarodunk, nekem egyetlen problémám van: nagyon félek a szabadeséstől, és a nagy magasságból történő hirtelen leérkezéstől (pl hullámvasúton). Szóval már az elején mondtam a fiúknak, hogy én bármire felülök, csak ne zuhanjon. Hát, szerintem nem tudtam, mire vállalkozok! Ez a dolog itt bal oldalt a ‘felülök’ kategóriát képezte. Kilőttek minket (közeli kép lejjebb), majd kezdődött a nemulass! Annyira gyorsan mentünk fel-le-jobbra-balra, hogy sikítani sem maradt időm, még a levegőt is benn tartottam. Indulás után még emlékszem, Peti kiabált, hogy ‘Balázs b*zd meg!!’ (Mert Balázs választotta a járgányt.)

Remegő lábakkal, de vidáman leszálltunk (dolgozott az adrenalin!) és próbáltunk megnyugodni. Én mondtam, hogy ez épp a határon volt a borzasztó és a fantasztikus között, de közelebb volt az elsőhöz, szóval valószínű, soha többé nem szeretnék felülni rá..

Kidöglöttünk a Disneyland után..

A hosszú nap után nagyon megéheztünk. Petivel mi már előző nap kinéztünk egy görög éttermet, így oda mentünk. (nem kockáztattunk meg még egy éhen maradást..!)

Elég emberi áron kaptunk szerintem fincsi kaját, az adag viszont itt is francia volt.. Boroztunk is egy kicsit, és mivel így könnyebben jönnek az okos megoldások, megfejtettük, hogy a pincér azért volt kedvetlen és kissé bunkó, mert mi magyarok vagyunk Franciaországban, egy görög étteremben, és angolul rendelünk. 🙂 Milyen nyelven kellett volna megköszönnünk a vendéglátást?

Előétel – Dolmades

Főfogás – Moussaka

A hosszú és izgalmas nap után jól lakottan haza indultunk, tudván, hogy másnap este már Londonban leszünk!

Ez a vonat azért nagy szám, mert teljesen új, és volt szerencsénk kipróbálni! Nem csak kívülről, de belülről is csilli-villi!

Reklámok

Sallalalla lallala lalla

Posted on

Amikor onnan jössz rá, hogy az utcán sétálva hangosan énekelgetsz, hogy a 1.5 éves kisfiú, akire vigyázol, hirtelen megáll, és elkezd táncolni..? 🙂

Párizs 2. nap

Posted on

Folytatódjon a történet!

 A második nap első programja a Musée du Louvre megtekintése volt. Az épület már kívülről is mesésen nézett ki, nekem különösen az üvegpiramis tetszett. (Ami önmaga is egy bejárat.) Már kívülről is látszott, hogy hatalmas a bebarangolandó terület, de mikor beértünk, a szánk is tátva maradt.. Rengetegen látogató is volt..

Az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy minden csak franciául volt kiírva.. (Lehetett bérelni hangos fordítót 10 euro-ért, de annyit nem szántunk rá.) Így maradtak a kártyák, amik nagyobb termekben voltak kihelyezve, melyek elég sok nyelven elmagyarázták a művészeti alkotások adatait, korát, stb. A probléma csak az volt, hogy csak egy-két helyen találtunk angolt, de ha kínaiul beszélnénk (olvasnánk), nagyon jól jártunk volna.. 🙂 Volt egy olyan terem is, ahol 12 kártyából 10 francia volt, 1 szerb és 1 olasz.

Úgy éreztem, a bőség zavarában vagyok, néha azt sem tudtam, hová nézzek, annyi látnivaló volt..

A probléma akkor támadt, amikor úgy döntöttünk, hogy befejeztük látogatásunkat, és kimennénk az épületből. Szerintem 10 percig csak kifelé jöttünk.. 🙂

beltér

Mona Lisa

kilátás az épületből/re

A Louvre megtekintése után megint kávészünetet tartottunk.. Igen, a blokk a három cappucino-hoz tartozik. 20.40-et fizettünk értük! Nem, mintha olcsó kávét bárhol is találtunk volna, de azért ezt egy kicsit túlzásnak éreztem.. Még csak extra finom sem volt. Meg ugye a híres francia-angol barátság.. Nem nagyon próbáltak barátságosak lenni, miután megszólaltunk angolul. (Lehet, hogy nincs is összefüggés a kettő között és minden nemzethez hasonlóan “kedvesen” viszonyulnak) Az angolokat sem érdekli a válasz, ha megkérdezik, hogy vagy, de legalább megkérdezik és mosolyogni is próbálnak!

Na mindegy.. Szóval a kávét nagyon lassan ittuk, hogy sokáig tartson. 🙂

Itt tudom, hogy úgy néz ki, de nem Peti a lényeg, csak diszkréten akartam fényképezni.. Ezt a sztorit nem lehet szó nélkül hagyni!!

Az öreg néni a jobb sarokban egy kb. 80-90 éves japán vendég, a férjével érkezett. (Ha a képre kattintotok, ki tudjátok nagyítani, és akkor jobban látható a lényeg..) Amikor megérkeztek, a néni arcmaszkot viselt, hogy a ki tudja, milyen kórokozóktól és szmogtól védje magát. A férje segített neki leülni (itt arra célzok, hogy a néni NAGYON idősnek tűnt!) majd amikor már ültek egy ideje, a hölgy letolta a maszkját.. és.. rágyújtott!!! Igen, sajnos!

Nekem nem sikerült elcsípnem a logikai szálat, de kérlek szóljatok, ha ti megtaláljátok! 🙂

 Ezután a szintén híres Avenue des Champs Élysées-en végigvonulva egy nem túl drága ebéd után az Arc de Triomphe-hez érkeztünk. A Louvre-túl az idáig vezető út gyönyörű, a vásárló utcán kívül pedig parkokból áll, bár a középen futó négysávos út elég forgalmas, de olyan, mintha ‘végigvonulnál’ Párizs központján. Jó hosszú séta, de költséghatékonyság címén mi a sétát választottuk és nem vettük igénybe a turistáknak szánt bicikli-taxit, sem a felkínált masszázst. (Valamint röptethető madarat és fejkendőt sem vásároltunk.)

 A hosszú séta után gondoltuk, iszunk egy bármit. A fiúk sört, én vizet szerettem volna. Gondoltuk, nem megyünk ezért étterembe és adunk ki egy vagyont, hanem beugrunk egy kisboltba. Azt már kiérkezésem előtt is hallottam, hogy ilyen, hogy “kisbolt” Párizsban nem nagyon van, ott hetente egyszer bevásárolnak, reggelire friss bagettet esznek és étteremben vacsoráznak. Gondoltuk, csak találunk egyet..! Kb. háromnegyed óra keresés után, igen, találtunk egyet! (Ezért ilyen boldogok a fiúk a képen!) Mindent megvettünk, amit akartunk, de a kérdés nyitva maradt: hova mennek a franciák, ha elfogy a felvágott otthon? (Egyik barátom tippje: szednek egy kis csigát a kertből?)

 Következő állomásunk a Montmartre Basilique du Sacré-Coeur volt. Bent épp mise volt és apácák énekeltek és szavaltak, ennek ellenére bárki bemehetett körülnézni, csak csendben kellett lenni. A kép a kilátást ábrázolja a bazilika mellől. Nagyon sok lépcső vezetett oda..
Érdekes volt, hogy a misét kihangosították, hogy kint is lehessen hallani, miközben kint szabadtéri koncert folyt, egy villanyoszlopra egy félmeztelen focista mászott fel és a lábával labdát egyensúlyozott, az egyik sarokban pedig holland népviseletbe öltözött párocska énekelt és fapapucsot árult! És! Egy nyilvános WC használata után a WC-s néni (akiről azt gondoltam, hogy pénzt szedni van ott) azt mondta nekem, hogy “thank you” Annyira zavarba jöttem, hogy kint megkérdeztem a fiúkat, hogy itt kellett volna fizetnem? Kiderült, hogy nem, csak a néni kedves akart lenni.

Ezután Balázs egyik kint élő barátja, Ági vendégelt meg minket (francia sajtokkal és francia borral) és nagyon jól szórakoztunk! Az egyetlen probléma az volt (már miért ne lett volna!), hogy az utolsó vonatunkra indulva a metró (amit használtunk volna, hogy elérjük a vonatot) nem üzemelt. Mármint franciául bemondtak valamit, ami után mindenki elment onnan, úgyhogy alternatív útvonalat kerestünk. Ennél a pontnál a nyilak útvesztőjében elveszve nem találtuk a metróvonalat, amit akartunk (egyszer csak megszűntek a táblák amik az adott vonalat jelölték), így mire egy harmadik megoldás kerestünk, lekéstük a vonatot. Egy angolul jól beszélő (és mellesleg az egyetlen segítőkész) dolgozó tájékoztatott minket, hogy taxival kb. 80-100 euro lenne a szállásig az út (5-ös zóna), de nem olyan messziről indul éjszakai busz egyenesen oda, ahova menni szeretnénk. Elmetróztunk a helyre, megkerestük az éjszakai buszt, amivel csekély 80 perccel és 62 megállóval később (sajnos ezt nem vicc!!!) megérkeztünk! Amikor hajnali 4.30-kor végre ágyba kerültem, nem az volt az utolsó gondolatom, hogy de jó lesz holnap Disneyland..

Párizs szept. 21-24. 1. nap

Posted on

Sziasztok!

Újra itt vagyok és ha kicsit megkésve is, de jön az új beszámoló!

Ahogy említettem, a barátaimmal kiruccantunk egy hosszú hétvégére. Az úticél Párizs volt. Csak nem akartam elkiabálni, mert egyszer már törölnünk kellett az egész kirándulást, mert az egyik barátomnak mégsem adtak szabadságot..

Innen Londonból elég könnyű gyorsan (és viszonylag olcsón) Párizsba jutni, csak 2.5 óra az Eurostar-ral. A maximális időkihasználás és az olcsóság érdekében hajnali 3.30-kor kellett kelnünk, amitől nem voltunk nagyon lelkesek..

 Itt már a szupergyors vonaton ülünk (és próbálunk nem elaludni..) Maga a vonat nekem nagyon tetszett, csak a fiúk panaszkodtak, hogy nem tudják hová tenni a lábukat.. (Ez a kérdés ugye engem nem érintett, hiszen nagyon magas vagyok..!)

Egyből az érkezésünkkor, ahogy leszálltunk a vonatról, megtapasztalhattuk a francia vendégszeretetet. Ugyanis egy drogkereső kutya ‘kiszagolt’ minket. (Hozzáteszem, számomra nem tűnt a kutya izgatottnak, de mindegy..) Természetesen nem volt nálunk semmilyen fajta drog, de a rendőrök nagyon izgalomba jöttek, hogy most aztán rátették a kezüket az angol drog-maffia vezéreire! Szóval úgy kezeltek minket, mint veszélyes bűnözőket, külön állítottak minket, nehogy alibit tudjunk megbeszélni vagy nem tudom (???) Átnézték a táskáinkat, visszahozták a kutyát, aki csak simán arrébb sétált. Mivel nem találtak semmit, a nyakig felfegyverzett és kopasz rendőr bácsi azt mondta, nyugodtan valljuk be, hogy van nálunk valami. Nem volt. Még jobban átnézték a táskáinkat, majd nagyon elkeseredtek, hogy nem találtak semmit.. Ekkor bevetették a Joly Jokert: van-e nálunk nagy értékű pénz (több mint Ł1000) Ugye bejelentés nélkül nem lehet ennyi pénzt hozni-vinni. De mivel az sem volt, sajnos nem tudtak minket ott tartani. A nagyon barátságos rendőr bácsi próbálta menteni a helyzetet és megkért minket, hogy vigyázzunk az értékeinkre, mert sok a zsebtolvaj és ne írjunk alá semmilyen papírt, amit a cigányok tesznek az orrunk alá, mert addig kipakolják a táskánkat, amíg mi a nevünket írjuk. Majd kellemes időtöltést kívánt.. Hát köszönjük.. 🙂

Ezután már csak annyi dolgunk volt, hogy bérletet vegyünk magunknak. Az újságos néni, aki szinte egyáltalán nem beszélt angolul, azt mondta, álljunk csak sorba az automatánál, ott majd tudunk venni. Sorakoztunk vagy 20 percet, mire kiderült, hogy automatából nem lehet azt az opciót vásárolni, amit mi akartunk. Újabb fél óra sorban állás (közben jöttek a cigányok, hogy írjuk alá a papírt..) majd egy angolul jól beszélő, de mesésen tapló kasszás bácsi végül átnyújtotta a hőn áhított bérleteket. 🙂

  Kezdődött a négy nap alatt véget nem érő harcunk a tömegközlekedéssel.. Lehet, hogy csak az angol rendszer kényeztet el minket, de itt ha egy nyíl lefelé mutat, az azt jelenti, hogy menj le, ha felfelé, az azt, hogy menj egyenesen, ha oldalra-felfelé, az pedig felfelé. Szóval tudod, mi mit jelent. Párizsban Szerintem csak teszik össze-vissza a nyilakat. Ennek megfelelően a lefelé nyíl (mindháromra volt precedens!!!) jelenthet felfelét, lefelét és egyenesent is! Adjuk ehhez hozzá, hogy van vagy 12 metróvonal és 4 vonat-vonal Párizsban.. London metróhálózata sem kicsi, de itt egyértelműek a színkódok, és a nyilak. Párizsban a színkóddal jelölt vonalak érdekesek, csak a lilának három árnyalata van, és fogalmad sincs, ez most épp melyik.. A vonatok betűvel és az alap színekkel vannak jelölve, a metrók pedig számokkal.. Csak ha követed mondjuk a piros 4-est, egy idő után lehet, hogy már nem lesz szín (csak egy fehér karika négyes számmal), vagy eltűnik szín és szám egyaránt, és csak a végállomás lesz kiírva..

  A lényeg, hogy szerencsésen megtaláltuk Torcy-t (ahol a szállásunk volt). Onnan a megállótól már csak 9 perc séta várt ránk a szállásig. De ugye a GPS nem működött normálisan, mindenfelé keveregtünk, szóval végül egy angolul egyáltalán nem beszélő arab fiatalember igazított minket útba. Peti megmondta neki a hotel nevét, mire a pasi azt mondta ‘huhuhu-pápápá’ Ez a kézjelekből ítélve azt jelentette, hogy menjetek fel a lépcsőn, majd egyenesen tovább. A vicc, hogy igaza volt és ott volt a hotel! A 9 perces séta sikeresen teljesítve kb. 45 perc alatt!

Emeletes vonat

  Lepakoltunk a szálláson, majd elindultunk reggelit keresni.. A helyi pékség lett az új kedvenc helyünk!!! Angolul egy mukkot nem beszéltek, de nagyszerűen megértettük egymást mutogatással, mi angolul mondtuk mit akarunk, ők franciául mondták, ők mit adnak.. A legnagyobb baki ami történt, az volt, hogy hidegen kaptam a szendvicsemet, amit melegen akartam, de fogalmam nem volt, mit kérdezett a néni. (‘Megmelegítsem?’)

Volt nekik croissant-juk mindenféle bagette, sütikék, szendvicsek, minden! 4 nap nem volt elég a mindenféle finomságok felfedezésére! (De a gatyómban nehezebb volt lélegezni a visszaúton már így is..)

Balival a Szajna-parton

Reggeli után a nyakunkba vettük a várost.. Körülnéztünk kicsit erre-arra, és első utunk a Notre-Dame-hoz vezetett, mivel az Eiffel-toronyba csak késő délutánra volt jegyünk foglalva. Meg kell hagyni, a Notre-Dame csodálatos mind kívülről, mind belülről! Angolul a pénztáros néni sem beszélt a kincstárnál, pedig mindenhol franciául köszöntünk, hátha úgy barátságosabbak lesznek..

Peti és Bali a Notre-Dame-nál

Notre-Dame belülről (vaku használata tilos!)

A kincstár egy darabja (kedvencem)

A Notre Dame megtekintése után ittunk egy kávét, majd az Eiffel torony következett..

 Azt remélem, senki nem vitatja, hogy az Eiffel torony egyszerűen csodálatos.. Már képeken is az volt, de élőben még szebb, és egyszerűen hatalmas! Egy ideig csak álltunk alatta és bámultuk.. Aztán bemenekültünk egy ajándékboltba, ahol esőkabátokat vásároltunk (kép lent), mivel közben angolosra fordult az időjárás..

Szerintem amíg az ember nem látja élőben, nem hiszi el, hogy valójában mekkora. Lifttel mentünk az első szintig, ahol kajálda, kávézó, ajándékboltok, stb. voltak, ezen felül pedig nyilván távcső, és a csodálatos panoráma. Na meg irdatlan embertömeg és hosszú várakozás. A kilátás egyszerűen mesés volt, de fel akartunk menni a tetejére is. Innen már csak lifttel lehetett menni, ami mellé adrenalint is adtak. 🙂 A lift hihetetlen sebességgel ment felfelé, ami önmagában nem is lett volna probléma, de átlátszó volt az egész (csak bátraknak!) és nagyon ijesztő volt, hogy egy fémváznak látszó valamin haladunk felfelé, nincs ‘épület’ körülöttünk. Hát, levert minket a víz, mire felértünk. De megérte, a kilátás egyszerűen mesés volt! De azért ott már nem nagyon lógtunk a korlátnál..

London-szerű időjárás a toronnyal

A bácsi ingyen ölelésért pénztárcákat gyűjt 🙂

A csodálatos esőkabátokban!

Kilátás az első szintről

Kilátás a ‘tetőről’

A legtetőn Balival

A nagy kaland után elindultunk éttermet keresni (a még mindig szakadó esőben) majd megvacsoráztunk. Nagyon sok pénzért ettünk nagyon keveset. De legalább minden nagyon finom volt! Kipróbáltam a híres francia hagymalevest is, ami nagyon nem nézett ki bizalom gerjesztően, de mesés volt!

Ezután körülnéztünk egy kicsit a városközpontban, ittunk egy kicsit, majd visszatértünk a szállásra. Hulla fáradtak voltunk, így másodpercek alatt elaludtunk.

 Ez itt egy mojito koktél blue curacao-val. Ezen a helyen úgy tűnt számomra, hogy a a mojito-t csak alapnak használják és mindenféle színt-ízt hozzáadnak. Volt olyan is, amibe vörös Eristoffot tettek. Az enyém fincsi volt!

Hallgatnivaló

Posted on

‘Try to be friendly I say “YO” Do you want a haribo? She says no.’ 🙂

Hallgatnivaló

Posted on

Zene, zene…

Nézzétek, kit és mit találtam!

Vissza a dolgozósba.. (Rövid helyzetjelentés)

Posted on

Sziasztok!

Nos, a fenséges pillanat elérkezett, és a szabadságomnak vége szakadt.. Újra kezdődtek a munkás hétköznapok.. Amit bevallom, nem is bántam már. Az utolsó hétvégémet a kiváló időjárásra való tekintettel jól kihasználtam, és nem nagyon csináltam semmit. De azt nagyrészt a szabadban. 🙂

Szotyival filmet nézünk 🙂

Semmit tevés Regents Parkban

Pénteken kezdtem ugye az új helyen, ahol két kisfiúra vigyázok majd. A nagyobb (7 éves) kb 60 együtt töltött perc után azt kérdezte tőlem: ‘Akarod látni a kukimat?’ Anyukája azt mondta, ne aggódjak, mindenkitől ezt kérdezi.. Szóval így kezdődött.. Aztán folytatódott azzal (szerda), hogy segítettek sütit sütni, és kb a fele massza az asztalon kötött ki és folyt szerteszét, majd a kisebbnek sikeresen felszolgáltam egy hernyót a brokkolijába ágyazva.. Sikerült meglátni a dolgok humoros oldalát.. És még mindig azt mondom, hogy szeretem a munkám! Nagyon szórakoztató, és tanulságos is! Nekem például mindig is nehézséget okozott elfogadni, hogy nem minden alakul úgy, ahogy elterveztem, de gyerekekkel ez mindennapos! És a türelmem is kitartóan próbálgatják időnként.. Ugyanakkor velük lehet a legjobbakat mókázni és röhögni! És edzésnek sem utolsó a babakocsi dombra történő feltolása, vagy a nagyok utáni szaladgálás.

Jövő héten elutazunk  egy hosszú hétvégére a lakótársakkal. Még nem mondom meg, hová, mert egyszer már le kellett mondani az egészet.. De amint visszatérünk, hozom a képeket és az élményeket!

És ami FONTOS! Beállítottam itt egy-két dolgot, szóval már mindenki hozzá tud szólni a bejegyzésekhez! Igen, ez felhívás! :p