Sziasztok!
Képzeljétek, az elmúlt 50 év leghidegebb tavasza után végre megérkezett a nyár!! És nem csak a naptár szerint! Tegnap már rövid nadrágban voltam!
Hol is kezdjem a beszámolót..
Talán az extrém sportoknál!
Egy ideje már lefoglaltunk egy ‘vezetési élményt’ egy összkerék meghajtású terepjáróra. (Ne aggódjatok, nem én vezettem, én csak utasként vettem részt az élményben!)
Végre elérkezett a várva várt nap.. A helyszín Silverstone, egy hatalmas élmény-komplex. Itt vezethetsz ferrarit, repülhetsz helikopterrel, vezethetsz különféle versenyautókat, vagy nézheted az autóversenyeket. (A képzeletnek itt csak a pénztárca szab határt..)
Itt látható az autó, és Dave, a szakértő. (Meg ugye én.) Mivel én 5 pontos biztonsági övvel voltam a kocsi hátsó részében becsatolva, ezért sajnos nem készítettem annyi képet, mint amennyit szerettem volna.. Ezért nagyrészt a beszámolómra kell hagyatkoznotok.
Lényeg a lényeg, elindultunk Dave-vel. Ő elmagyarázta, hogy működik az autó, valamint szemléltette, hogy mi mindenre képes. Először egy kb. 45 fokos emelkedőn ‘oldalaztunk’ végig. Nekem már ez elég ijesztőnek tűnt onnan, ahol ültem, hiszen arccal lefelé kerültem, és arra vártam, vajon mikor borul oldalra az autó. Nyilván nem borult. (Dave 20 éve a szakmában dolgozik, csak tudja, mit csinál..) Ezután óriásinak tűnő dombokon mentünk fel és le, majd Dave átadta a kormányt a ‘sofőrnek’. Vízen hajtottunk át, dombra tolattunk fel, majd egy erdőbe mentünk, amit leginkább mocsárként tudnék jellemezni. Dave szerint ez a terület ‘természetesen nedves’, szóval nem ők hordják oda a vizet, nekem mégis úgy tűnt, mintha valami dzsungelbe csöppentem volna. Nagyon lassan haladtunk és dagasztottuk a mocsarat, na meg kanyarodtunk jobbra-balra. Én meg kapaszkodtam, ahogy tudtam! (De titkon azért nagyon élveztem!)
A kocsiból hatalmas vigyorral az arcomon szálltam ki. (És utána napokig izomlázam volt – na nem a mosoly miatt- mert bár nem tűnt fel, de annyira kapaszkodtam..)
Bár én ‘csak’ utas voltam, az élmény mégis nagyszerű volt! És abban is biztos vagyok, hogy én NEM szeretnék egy ilyen autót vezetni.
Ahogy említettem, a helyszínen autóversenyeket is rendeznek.
Szerencsénk volt, és épp akkor indult egy, amikor végeztünk a vezetéssel. Ha már ott voltunk, ebből is néztünk egy keveset! (Ez legalább ingyen volt!) Komoly versenyekre azonban borsos áron mennek a jegyek, szóval azt hiszem, ezzel véget is ért az autóversenyt-leső pályafutásom.
Azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy ez a vezetés nem az én ötletem volt. Ezért gondoltuk, kipróbálunk valami olyat is, amit én választok. Nem kellett sokat töprengenem, és a ‘zorbing’-ot (zorb) választottam.
Hallottam már erről a dologról korábban, de eddig eszembe se jutott kipróbálni. Most azonban, hogy lehetőség adódott, felbátorodtam.
Egy három méteres felfújt labdáról beszélek, amin belül egy kisebb labda van középen, ebben helyezkednek el a vállalkozó szelleműek, kibiztosítva, és kapaszkodva. Mikor mindenki készen áll a mókára, egyszerűen lelöknek egy dombról labdástól. (A képen épp egy autó viszi fel a labdát egy speciális csomagtartón, ettől balra pedig az érkezési pont található – alaposan kipárnázva.)
Az érdekességek ott kezdődtek, amikor teljes harci díszben (későbbi kép) felértünk a dombra, és a labda mellett állva azt mondja nekem a srác, hogy akkor ha készen állok, akkor ugorhatok. Én meg nézek rá, hogy miről beszél. Rápillantottam a labdára, és rájöttem, hogy a labda oldalán található lyukon kellene nekem fejesugrással beérkeznem a belső térbe. Már ekkor tudtam, hogy ez vicces lesz. Mi baj lehet, megpróbáljuk. Hát nem sikerült. Kicsit sem mókás egy lyukon félig átjutni, majd a földre visszaesni.. Újabb utasítások után nekifutottam még egyszer. (Szó szerint.) Ekkor már megkegyelmeztek, és betömködtek a résen.. Ennyit az edzettségről..
Ez a kép már a labdában készült! A jobb felső sarokban látható a híres ‘lyuk’ is!
A srácok a helyszínen azt mondták, hogy mivel a szél erősen fúj, ezért nem fog a labda olyan gyorsan gurulni, mint általában. Így nem tudom, milyen lett volna ‘általában’. Mindenesetre nagyon élveztem a legurulást! Az elején nem is tudtam, merre van fent és lent, de egy idő után lelassultunk, így egyértelműbbé vált a helyzet.
És a lyukon kifelé jönni már egyszerűbb volt!
Ennyit az extrém sportokról.. Következzen a ‘sima’ sport. A futás. Ilyen jó időben nem panaszkodhatom. Viszont most kezdtem el a felkészülést egy futóversenyre életemben először egy IGAZI edzésterv alapján. Ez heti négy futással (plusz egyebekkel) jár. Minden halad a terv szerint!
Mint már említettem, az első futóversenyem július 20-án lesz. Ez 10 km-t jelent, és a cél a legutóbbi futóidőm javítása valamint megfelelő erőnlét felépítése a következő versenyhez. (Amiről majd csak a felkészülés elkezdését követően számolnék be.)
‘Egyéb sport’ kategóriában megemlíteném az immár 7 hónapos Shreya emelgetését, cipelését, felültetését, lefektetését. 🙂
Mint azt már említettem, visszatért a család, akinél először kezdtem el nanny-ként dolgozni. Nagyon örültem nekik, és ők is nekem. Viszont be kell valljam, a helyzet nem egyszerű a két gyerek között lévő kis korkülönbség miatt. (Ruhan márciusban lett 2 éves.) De kitartok! (Én és a karizmaim is!)
És akkor most következnek a mókás munkahelyi dolgok. Ruhan ugyanis már egész jól beszél, de még azért adódnak vicces helyzetek! Ilyeneket mond nekem:
“Diana visz téged!” (“Diana carry you!”) (Ezt úgy érti, hogy én vigyem őt)
“Diana, mondd, hogy Oh Istenem!” (“Diana say OMG”) (tippem sincs, honnan szedte!)
“Segíts neki!” (“Help you!”) (Itt szintén úgy érti, hogy én segítsek neki)
“Shreya, azt ne edd meg, nem finom!” (Ezt tőlem hallotta..)
“Ne aggódj, jól vagyok!” (Ezt akkor mondja, amikor fejjel lefelé lógatom, amit imád!)
A fekete taxik következetesen rendőr autók, és amikor felhívom arra a figyelmét, hogy azok nem rendőr autók, akkor azt mondja, hogy de, azok rendőr autók. Mamának és Papának üzenném, hogy ő is rászólt az elguruló játékokra, hogy “ÁLLJ!”
A labdásból láttam már kissé egyszerűbb verziót, amit vizet lehet használni. Ez a terepen való gurulás nagy buli lehetett. 😀 Köteles ugráson még nem gondolkoztál?
Hol futsz majd júliusban? Jó látni, hogy akkor ezek szerint teljesen elmúlt már a sérülésed. 🙂
A köteles ugrást nem vállalnám be..
Júliusban Richmond Parkban futok majd.a Temze partján. Jó lesz!