Disneyland… 🙂
Amikor a programot állítottuk össze, nem voltam abban biztos, hogy jó ötlet Disneyland.. Arra gondoltam, hogy oda csak gyerekek járnak Micky Mouse-t ölelgetni és mesevasútra ülni meg Micimacis bögrét vásárolni.. Ezúton ismerem el, hogy TÉVEDTEM!
Még arról sem volt fogalmam, mekkora maga a hely! Először is két részből áll. És nagyon sokáig tartott megtalálni, amit éppen kerestünk, még térképpel is! Nem viccelek, egyszer még el is tévedtünk.. Meg út közben a szemünk kifolyt a rengeteg plüssfigurától, hot-dog árustól, pólótól és dekorációtól. Tényleg olyan volt kicsit, mintha valami csodaországba érkeztünk volna! Mondtam is a fiúknak, hogy ha most kb. 8 éves lennék, akkorára nyitnám a szemeim, amekkorára csak tudom, és levegőt venni is elfelejtenék..
Balival megpihenünk
Elsőként egy Indiana Jones nevével fémjelzett hullámvasútra ültünk fel.
Bemelegítésnek nagyon sokat kellet várakozni.
A rendszerről azt kell tudni, hogy mindenhol nagyon sokat kell várni, de van egy ‘gyors’ pult, ahová (szintén sorban állás után) ha behelyezed a jegyed, akkor nyomtat neked egy papírt, amire rá van írva az időpont, amikor ha visszajössz, akkor várakozás nélkül bemehetsz. A trükk az, hogy egyszerre csak egy helyen kérhetsz gyors-jegyet (szóval nem állhatsz be mindenhol a gyors sorba hogy összegyűjtsd a papírjegyeket és sorrendet állíts fel). Ráadásként néhány helyen nincs gyors opció sem. A rekord várakozási időnk 80 perc volt (most azt mondom, megérte, de ha kb. egy óra várakozás után kérdeztetek volna, akkor nem ezt mondom..!) A legrosszabb eset talán még ezen is túl tesz: kb. 40 perces sorban állás után közölték, hogy bocsánat, nem működik a járgány, menjünk el. Így még azt se tudtuk meg, hogy miről maradtunk le..
Disney vonat a park 20. szülinapja alkalmából
Sorban állás (80 perces)
Háttérben a Disney-várral
Három (számomra) eléggé ijesztő dologra ültünk fel, mindhárom fedett volt, kettőben még szinte teljes sötétség is, szóval a tájékozódásról már az érkezéskor lemondtam.. Én nem bánom ha gyorsan megyünk, se azt, ha fejjel lefelé, vagy hirtelen kanyarodunk, nekem egyetlen problémám van: nagyon félek a szabadeséstől, és a nagy magasságból történő hirtelen leérkezéstől (pl hullámvasúton). Szóval már az elején mondtam a fiúknak, hogy én bármire felülök, csak ne zuhanjon. Hát, szerintem nem tudtam, mire vállalkozok! Ez a dolog itt bal oldalt a ‘felülök’ kategóriát képezte. Kilőttek minket (közeli kép lejjebb), majd kezdődött a nemulass! Annyira gyorsan mentünk fel-le-jobbra-balra, hogy sikítani sem maradt időm, még a levegőt is benn tartottam. Indulás után még emlékszem, Peti kiabált, hogy ‘Balázs b*zd meg!!’ (Mert Balázs választotta a járgányt.)
Remegő lábakkal, de vidáman leszálltunk (dolgozott az adrenalin!) és próbáltunk megnyugodni. Én mondtam, hogy ez épp a határon volt a borzasztó és a fantasztikus között, de közelebb volt az elsőhöz, szóval valószínű, soha többé nem szeretnék felülni rá..
Kidöglöttünk a Disneyland után..
A hosszú nap után nagyon megéheztünk. Petivel mi már előző nap kinéztünk egy görög éttermet, így oda mentünk. (nem kockáztattunk meg még egy éhen maradást..!)
Elég emberi áron kaptunk szerintem fincsi kaját, az adag viszont itt is francia volt.. Boroztunk is egy kicsit, és mivel így könnyebben jönnek az okos megoldások, megfejtettük, hogy a pincér azért volt kedvetlen és kissé bunkó, mert mi magyarok vagyunk Franciaországban, egy görög étteremben, és angolul rendelünk. 🙂 Milyen nyelven kellett volna megköszönnünk a vendéglátást?
Előétel – Dolmades
Főfogás – Moussaka
A hosszú és izgalmas nap után jól lakottan haza indultunk, tudván, hogy másnap este már Londonban leszünk!
Ez a vonat azért nagy szám, mert teljesen új, és volt szerencsénk kipróbálni! Nem csak kívülről, de belülről is csilli-villi!
Afiny's world 