RSS Feed

OKTÓBER

Posted on

Sziasztok!

Újra itt vagyok! Tudom, elég sokáig tartott a párizsi beszámoló befejezése, de ez csak azért van, mert elég elfoglalt voltam mostanság. Panaszkodni azonban nincs okom, mert jó értelemben értettem!

Az októbert lakótárs keresésével kezdtük. Fontos üzletasszonynak érezhettem magam, mert a hirdetés feladása után nem győztem telefont felkapkodni és két nyelven elmagyarázni a szoba tulajdonságait és a beköltözés feltételeit.

Az október úgy folytatódott, hogy meglátogatott unokaöcsém, Peti. Volt itt sok beszélgetés, városnézés, oyster-nem működés, sörkóstolás, hamburgerről lemaradás, eső, napsütés, cicafényképezés, ‘lengyel-est’, videózás, és lakótárs interjúztatás. Na meg kekszvásárlás, emeletes buszon utazás, és kalandos hazaérkezés. Sajnos azonban az 1+2*0,5 nap hamar eltelt..

Ezúton is még egyszer köszönöm lakótárs-keresésben nyújtott segítséged! 🙂

Ezután Szandra érkezett meg egy csütörtöki napon, de péntekre máris programunk volt: az egyik családnál, ahol dolgozom, az anyuka (Mellisa) programozott császármetszésre vonult be. Addig mi vigyáztunk a kisfiúra, amíg minden lezajlott. A kép Ruhan utolsó testvér nélkül eltöltött napját illusztrálja. 🙂 Kishúga, Shreya 3400g-mal egészségesen, minden probléma nélkül érkezett.

A következő nap szintén eseménydús volt: reggel futóversenyem volt. Ezúttal két fős szurkoló táborral büszkélkedhettem! Korán indultunk, és elég hideg is volt, de szerencsére az esőt megúsztam..! Mivel előző nap azonban jócskán esett, a verseny nagy része azzal telt, hogy próbáltam megmenteni magamat a bokáig való vízbe süllyedéstől valamint az elcsúszástól. A ruhámmal egy idő után már nem is törődtem, mert voltak, akik úgy trappoltak át az összes pocsolya kellős közepén, hogy teljesen betakartak sárral.. Mindenki úgy nézett ki, mintha sárdobáló versenyen vett volna részt..

Itt még a pulcsim melegét élvezve várom a kezdést..

indulásra készen!

Alapvetően a verseny elég jól ment, leszámítva az állandó ugrándozást-balettozást a tócsák miatt. Általában olyan 3-4 km-nél van egy holtpontom, ami most legnagyobb meglepetésemre elmaradt, de aztán megérkezett, csak kicsit késve.. Kb. 7km-nél kezdtem érezni, hogy fáradok, mire a zeném is kimúlt. (Nyilván nem álltam meg a telefont nyomkodni..) Gondoltam, nem baj, már csak 3 km van hátra, de a 8 km-es tábla csak nem akart érkezni. Ez volt az a hely, ahol az aktív szurkolótábor is szemügyre vehetett – hát nem a motiváltságom csúcspontján! Ezután még némi dombot is találtam (lehet, hogy csak én képzeltem oda..), de mikor megláttam a célegyenest, maximális sebességre kapcsoltam!

A kéz egy 20 fontost nyújt felém, arra motiválva, hogy gyorsabban fussak a célegyenesben.  🙂 Valószínűleg bevált a trükk, mert büszkén jelenthetem, hogy több, mint 3 percet javítottam a múltkori időmhöz képest a pocsolyák és a hiányos edzés ellenére! Így 56 perc 41 másodperc alatt sikerült teljesítenem a távot! (Ezt szerencsére nem olvassa semmilyen maratoni futó, hogy a röhögéstől a székről lefordulhasson..!)

A futóverseny után nyilván a passzív pihenésé lett a főszerep. Amiből természetesen a St James parki mókusok etetése sem maradhatott ki.. Nagyon sikeresek voltunk, a további mókustámadástól tartva menekültünk haza.. 🙂

Szandrával kreáltuk

Természetesen a sushi-evés sem maradhatott le a listáról, ha Szandráról és rólam van szó! És igen, azt ott mind elpusztítottuk! (Leszámítva némi babot)

 

 

 

 

 

 

 

 

bandázás és sütizés

cicázás

 
Sajnos esett, szóval nem a legjobb a kép minősége..

Idén készült el az olimpiára a ‘cable car’, ami egy magas sínpályán futó minikocsik rendszere. Lényege, hogy a Temze egyik partjáról a másikra juttat kb. 10 perc alatt, mindezt úgy, hogy (ha szerencsés vagy és nincs köd) 100 m magasból csodálhatod a kilátást. Mi sajna nem voltunk elég szerencsések, de őszintén szólva, amennyit láttunk, elég is volt, mert így is elég ijesztő volt.. (Csak a saját nevemben beszélek) Élménynek viszont hatalmas! És a vicces része, hogy alig több mint Ł3-ot kell fizetni érte!

Ezután kipróbáltuk a DLR-t is, ami egy vezető nélküli metró.

Se Szandra, se Szotyi nem hiszik el, hogyan fért be még egy ágy ebbe a pici szobába..

A lényeg, hogy nagyon jól mulattunk, de sajnos elérkezett az idő, amikor vissza kellett térnünk a szürke hétköznapokba. (Dolgozni.)

A másik családnál, ahol dolgozom, az egyik fiú 5 éves, a másik pedig 8. Így nekik elég izgalms volt a készülődés Halloween-re. Ezek a képen szellem alakú sütik lennének, akik a díszítésre várnak, de akikről a fiúk később úgy döntöttek, hogy nem kell nekik díszítés. Tököt is faragtunk(tam), ahogy kell, de erről sajnos képekkel nem tudok szolgálni.. Én mindenesetre jól mulattam, amíg az ajtót nyitogattam a ‘TRICK OR TREAT’ gyerekeknek..!

Ruhan próbál hozzászokni a gondolathoz, hogy már nem egyke.

Ki mással is kívánnék JÓ ÉJSZAKÁT??

 

Advertisements

9 responses »

  1. Ez jó kis maratoni bejegyzés lett! Annyira jól leírtad a látogatásomat, hogy újra minden átpörgött az agyamon, amikor olvastam és nagyon jó volt újra átélni és erre gondolni. Amúgy is sokszor eszembe jutnak az emlékek, de így a te szavaiddal olvasva még jobb. Na, ez az amiről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy érdekesen írsz és akkor is olvasnám a blogot, ha nem ismernélek, pedig alapjába véve nem szeretek csak úgy blogokat olvasni.

    A “bandázás és sütievés” láttán kissé irigy lettem. Ők ehettek a sütidből 🙂 Gratula a futóversenyhez, szerintem én is belekezdek, elvégre itt a Margit-sziget a szomszédba. Örülök, hogy én is részt vehettem az új lakótárs-találásban, jól látom róla még nincs kép itt fenn? 🙂

    Válasz
    • Peti, Peti.. Az intelligens krémest már el is felejtetted??? 🙂
      Köszönöm a hozzászólást és a pozitív visszajelzést!
      Reniről még nincs kép, de nagyon aranyos lány, jól kijövünk vele! (Reméljük, ez így is marad!)

      Válasz
      • 🙂 Dehogy! Az is nagyon-nagyon fincsi volt! Ne felejts majd el egy posztot írni az angol cégérekről. Ha jól emlékszem akartál erről írni, hogy van egy-két meglátásod, szerintem érdekes lenne. Jah, meg egy kérdés, ezt a klipet szerinted melyik épület tetején vettél fel Londonban?

  2. Sushi, sushi én is, én is. 🙂

    Válasz
  3. Névtelen

    Először olvastam bele e blogba és tetszett a bejegyzés! Magyar fiatalok élete Londonban, ez érdekes téma és a stílus miatt szórakoztató is volt olvasni 🙂 Gratulálok!

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: