RSS Feed

Monthly Archives: november 2012

Posted on

Ma nézettségi rekordot döntött a blog: 24-en tekintették eddig meg nov. 4-én! 🙂

Hallgatni

Posted on

Szirtes Edina Mókus (itt a Fabula Rasa tagjaként) bűvöl el minket (legalábbis engem)

OKTÓBER

Posted on

Sziasztok!

Újra itt vagyok! Tudom, elég sokáig tartott a párizsi beszámoló befejezése, de ez csak azért van, mert elég elfoglalt voltam mostanság. Panaszkodni azonban nincs okom, mert jó értelemben értettem!

Az októbert lakótárs keresésével kezdtük. Fontos üzletasszonynak érezhettem magam, mert a hirdetés feladása után nem győztem telefont felkapkodni és két nyelven elmagyarázni a szoba tulajdonságait és a beköltözés feltételeit.

Az október úgy folytatódott, hogy meglátogatott unokaöcsém, Peti. Volt itt sok beszélgetés, városnézés, oyster-nem működés, sörkóstolás, hamburgerről lemaradás, eső, napsütés, cicafényképezés, ‘lengyel-est’, videózás, és lakótárs interjúztatás. Na meg kekszvásárlás, emeletes buszon utazás, és kalandos hazaérkezés. Sajnos azonban az 1+2*0,5 nap hamar eltelt..

Ezúton is még egyszer köszönöm lakótárs-keresésben nyújtott segítséged! 🙂

Ezután Szandra érkezett meg egy csütörtöki napon, de péntekre máris programunk volt: az egyik családnál, ahol dolgozom, az anyuka (Mellisa) programozott császármetszésre vonult be. Addig mi vigyáztunk a kisfiúra, amíg minden lezajlott. A kép Ruhan utolsó testvér nélkül eltöltött napját illusztrálja. 🙂 Kishúga, Shreya 3400g-mal egészségesen, minden probléma nélkül érkezett.

A következő nap szintén eseménydús volt: reggel futóversenyem volt. Ezúttal két fős szurkoló táborral büszkélkedhettem! Korán indultunk, és elég hideg is volt, de szerencsére az esőt megúsztam..! Mivel előző nap azonban jócskán esett, a verseny nagy része azzal telt, hogy próbáltam megmenteni magamat a bokáig való vízbe süllyedéstől valamint az elcsúszástól. A ruhámmal egy idő után már nem is törődtem, mert voltak, akik úgy trappoltak át az összes pocsolya kellős közepén, hogy teljesen betakartak sárral.. Mindenki úgy nézett ki, mintha sárdobáló versenyen vett volna részt..

Itt még a pulcsim melegét élvezve várom a kezdést..

indulásra készen!

Alapvetően a verseny elég jól ment, leszámítva az állandó ugrándozást-balettozást a tócsák miatt. Általában olyan 3-4 km-nél van egy holtpontom, ami most legnagyobb meglepetésemre elmaradt, de aztán megérkezett, csak kicsit késve.. Kb. 7km-nél kezdtem érezni, hogy fáradok, mire a zeném is kimúlt. (Nyilván nem álltam meg a telefont nyomkodni..) Gondoltam, nem baj, már csak 3 km van hátra, de a 8 km-es tábla csak nem akart érkezni. Ez volt az a hely, ahol az aktív szurkolótábor is szemügyre vehetett – hát nem a motiváltságom csúcspontján! Ezután még némi dombot is találtam (lehet, hogy csak én képzeltem oda..), de mikor megláttam a célegyenest, maximális sebességre kapcsoltam!

A kéz egy 20 fontost nyújt felém, arra motiválva, hogy gyorsabban fussak a célegyenesben.  🙂 Valószínűleg bevált a trükk, mert büszkén jelenthetem, hogy több, mint 3 percet javítottam a múltkori időmhöz képest a pocsolyák és a hiányos edzés ellenére! Így 56 perc 41 másodperc alatt sikerült teljesítenem a távot! (Ezt szerencsére nem olvassa semmilyen maratoni futó, hogy a röhögéstől a székről lefordulhasson..!)

A futóverseny után nyilván a passzív pihenésé lett a főszerep. Amiből természetesen a St James parki mókusok etetése sem maradhatott ki.. Nagyon sikeresek voltunk, a további mókustámadástól tartva menekültünk haza.. 🙂

Szandrával kreáltuk

Természetesen a sushi-evés sem maradhatott le a listáról, ha Szandráról és rólam van szó! És igen, azt ott mind elpusztítottuk! (Leszámítva némi babot)

 

 

 

 

 

 

 

 

bandázás és sütizés

cicázás

 
Sajnos esett, szóval nem a legjobb a kép minősége..

Idén készült el az olimpiára a ‘cable car’, ami egy magas sínpályán futó minikocsik rendszere. Lényege, hogy a Temze egyik partjáról a másikra juttat kb. 10 perc alatt, mindezt úgy, hogy (ha szerencsés vagy és nincs köd) 100 m magasból csodálhatod a kilátást. Mi sajna nem voltunk elég szerencsések, de őszintén szólva, amennyit láttunk, elég is volt, mert így is elég ijesztő volt.. (Csak a saját nevemben beszélek) Élménynek viszont hatalmas! És a vicces része, hogy alig több mint Ł3-ot kell fizetni érte!

Ezután kipróbáltuk a DLR-t is, ami egy vezető nélküli metró.

Se Szandra, se Szotyi nem hiszik el, hogyan fért be még egy ágy ebbe a pici szobába..

A lényeg, hogy nagyon jól mulattunk, de sajnos elérkezett az idő, amikor vissza kellett térnünk a szürke hétköznapokba. (Dolgozni.)

A másik családnál, ahol dolgozom, az egyik fiú 5 éves, a másik pedig 8. Így nekik elég izgalms volt a készülődés Halloween-re. Ezek a képen szellem alakú sütik lennének, akik a díszítésre várnak, de akikről a fiúk később úgy döntöttek, hogy nem kell nekik díszítés. Tököt is faragtunk(tam), ahogy kell, de erről sajnos képekkel nem tudok szolgálni.. Én mindenesetre jól mulattam, amíg az ajtót nyitogattam a ‘TRICK OR TREAT’ gyerekeknek..!

Ruhan próbál hozzászokni a gondolathoz, hogy már nem egyke.

Ki mással is kívánnék JÓ ÉJSZAKÁT??

 

Párizs 4. nap

Posted on

És lám, lassan végére érek a Párizs-sorozatnak..

Utolsó napunk nem volt egy teljes nap, mert este már indultunk vissza, szóval időben el kellett hagynunk a szállást. Azért még maradt időnk egy -két dolog megnézésére.

Kezdtük a háború témájú múzeummal, és a Cathedrale Saint-Louis-val. (A képen mindkettő látható.) A katedrálist és a hozzá tartozó parkot épp felújították, de belülről megnézhettük.

Ezen a napon már nagyon hideg volt, és fáradtunk is, úgyhogy nem időztünk sokat sehol.. A következő állomás a természettudományi múzeum volt. Itt már csak a kertben sétálgattuk, mert minden egyes épületszárnyba belépve külön kellett volna belépőt fizetnünk. A kert viszont gyönyörű volt!!!

A fiúk nem túl lelkesek a süvítő széltől..

A katedrális belülről

út közben

A lakatos lánya..

nagy kapu – kis Balázs

A Természettudományi Múzeum kertje

csak nem vitatkoznak??

Összességében azt mondanám, hogy nagy élmény volt Párizst látni, számomra a legemlékezetesebb (meglepő fordulat) az Eiffel-torony volt! Maga a mérete, a szerkezete, a kilátás fentről.. Mesés! Valószínűleg nyelvérzéketlenségemnek köszönhető, hogy a francia nyelvet hallgatni még mindig mulatságosnak tartom, főleg divatosan felöltözött bőrcipős-csíkos sálas fiatalemberek szájából.

Amit pedig a közhiedelmek eloszlatásáról illetve alátámasztásáról mondanék összefoglalásként:

Párizs gyönyörű, de a tömegközlekedés számomra nem átlátható és koszos-büdös.

A franciák valóban frissen sült bagettet reggeliznek, és a nap folyamán (valószínűleg vacsorára) csigát is esznek!

Az a fogalom, hogy ‘kisbolt’ ott szinte nem létezik!

A franciák (férfiak-nők egyaránt) aránylag magasak, és vékonyak. A nők szinte kivétel nélkül magasak és nagyon vékonyak! Az étel adagok picik (így tartják kordában a súlyukat..)

A kávé nagyon nagyon drága!!!

 A francia nők kivétel nélkül elegánsan öltözködnek. Egyetlen egyet sem láttam sportcipőben! Nagyon sokuk magassarkúban van, így még magasabbnak látszanak..

Alapvetően nem segítőkészek és nem is barátságosak (pláne nem mosolygósak), mégis volt olyan szituáció, amit a segítségükkel oldottunk meg. (lásd: éjszakai busz megtalálása)

Valahogy úgy tűnik, őket senki nem tájékoztatta arról, hogy a francia NEM világnyelv, az angol viszont IGEN.

Párizs 3. nap

Posted on

Disneyland… 🙂

Amikor a programot állítottuk össze, nem voltam abban biztos, hogy jó ötlet Disneyland.. Arra gondoltam, hogy oda csak gyerekek járnak Micky Mouse-t ölelgetni és mesevasútra ülni meg Micimacis bögrét vásárolni.. Ezúton ismerem el, hogy TÉVEDTEM!

Még arról sem volt fogalmam, mekkora maga a hely! Először is két részből áll. És nagyon sokáig tartott megtalálni, amit éppen kerestünk, még térképpel is! Nem viccelek, egyszer még el is tévedtünk.. Meg út közben a szemünk kifolyt a rengeteg plüssfigurától, hot-dog árustól, pólótól és dekorációtól. Tényleg olyan volt kicsit, mintha valami csodaországba érkeztünk volna! Mondtam is a fiúknak, hogy ha most kb. 8 éves lennék, akkorára nyitnám a szemeim, amekkorára csak tudom, és levegőt venni is elfelejtenék..

Balival megpihenünk

 Elsőként egy Indiana Jones nevével fémjelzett hullámvasútra ültünk fel. Bemelegítésnek nagyon sokat kellet várakozni.

A rendszerről azt kell tudni, hogy mindenhol nagyon sokat kell várni, de van egy ‘gyors’ pult, ahová (szintén sorban állás után) ha behelyezed a jegyed, akkor nyomtat neked egy papírt, amire rá van írva az időpont, amikor ha visszajössz, akkor várakozás nélkül bemehetsz. A trükk az, hogy egyszerre csak egy helyen kérhetsz gyors-jegyet (szóval nem állhatsz be mindenhol a gyors sorba hogy összegyűjtsd a papírjegyeket és sorrendet állíts fel). Ráadásként néhány helyen nincs gyors opció sem. A rekord várakozási időnk 80 perc volt (most azt mondom, megérte, de ha kb. egy óra várakozás után kérdeztetek volna, akkor nem ezt mondom..!) A legrosszabb eset talán még ezen is túl tesz: kb. 40 perces sorban állás után közölték, hogy bocsánat, nem működik a járgány, menjünk el. Így még azt se tudtuk meg, hogy miről maradtunk le..

Disney vonat a park 20. szülinapja alkalmából

Sorban állás (80 perces)

Háttérben a Disney-várral

Három (számomra) eléggé ijesztő dologra ültünk fel, mindhárom fedett volt, kettőben még szinte teljes sötétség is, szóval a tájékozódásról már az érkezéskor lemondtam.. Én nem bánom ha gyorsan megyünk, se azt, ha fejjel lefelé, vagy hirtelen kanyarodunk, nekem egyetlen problémám van: nagyon félek a szabadeséstől, és a nagy magasságból történő hirtelen leérkezéstől (pl hullámvasúton). Szóval már az elején mondtam a fiúknak, hogy én bármire felülök, csak ne zuhanjon. Hát, szerintem nem tudtam, mire vállalkozok! Ez a dolog itt bal oldalt a ‘felülök’ kategóriát képezte. Kilőttek minket (közeli kép lejjebb), majd kezdődött a nemulass! Annyira gyorsan mentünk fel-le-jobbra-balra, hogy sikítani sem maradt időm, még a levegőt is benn tartottam. Indulás után még emlékszem, Peti kiabált, hogy ‘Balázs b*zd meg!!’ (Mert Balázs választotta a járgányt.)

Remegő lábakkal, de vidáman leszálltunk (dolgozott az adrenalin!) és próbáltunk megnyugodni. Én mondtam, hogy ez épp a határon volt a borzasztó és a fantasztikus között, de közelebb volt az elsőhöz, szóval valószínű, soha többé nem szeretnék felülni rá..

Kidöglöttünk a Disneyland után..

A hosszú nap után nagyon megéheztünk. Petivel mi már előző nap kinéztünk egy görög éttermet, így oda mentünk. (nem kockáztattunk meg még egy éhen maradást..!)

Elég emberi áron kaptunk szerintem fincsi kaját, az adag viszont itt is francia volt.. Boroztunk is egy kicsit, és mivel így könnyebben jönnek az okos megoldások, megfejtettük, hogy a pincér azért volt kedvetlen és kissé bunkó, mert mi magyarok vagyunk Franciaországban, egy görög étteremben, és angolul rendelünk. 🙂 Milyen nyelven kellett volna megköszönnünk a vendéglátást?

Előétel – Dolmades

Főfogás – Moussaka

A hosszú és izgalmas nap után jól lakottan haza indultunk, tudván, hogy másnap este már Londonban leszünk!

Ez a vonat azért nagy szám, mert teljesen új, és volt szerencsénk kipróbálni! Nem csak kívülről, de belülről is csilli-villi!