Párizs szept. 21-24. 1. nap

Sziasztok!

Újra itt vagyok és ha kicsit megkésve is, de jön az új beszámoló!

Ahogy említettem, a barátaimmal kiruccantunk egy hosszú hétvégére. Az úticél Párizs volt. Csak nem akartam elkiabálni, mert egyszer már törölnünk kellett az egész kirándulást, mert az egyik barátomnak mégsem adtak szabadságot..

Innen Londonból elég könnyű gyorsan (és viszonylag olcsón) Párizsba jutni, csak 2.5 óra az Eurostar-ral. A maximális időkihasználás és az olcsóság érdekében hajnali 3.30-kor kellett kelnünk, amitől nem voltunk nagyon lelkesek..

 Itt már a szupergyors vonaton ülünk (és próbálunk nem elaludni..) Maga a vonat nekem nagyon tetszett, csak a fiúk panaszkodtak, hogy nem tudják hová tenni a lábukat.. (Ez a kérdés ugye engem nem érintett, hiszen nagyon magas vagyok..!)

Egyből az érkezésünkkor, ahogy leszálltunk a vonatról, megtapasztalhattuk a francia vendégszeretetet. Ugyanis egy drogkereső kutya ‘kiszagolt’ minket. (Hozzáteszem, számomra nem tűnt a kutya izgatottnak, de mindegy..) Természetesen nem volt nálunk semmilyen fajta drog, de a rendőrök nagyon izgalomba jöttek, hogy most aztán rátették a kezüket az angol drog-maffia vezéreire! Szóval úgy kezeltek minket, mint veszélyes bűnözőket, külön állítottak minket, nehogy alibit tudjunk megbeszélni vagy nem tudom (???) Átnézték a táskáinkat, visszahozták a kutyát, aki csak simán arrébb sétált. Mivel nem találtak semmit, a nyakig felfegyverzett és kopasz rendőr bácsi azt mondta, nyugodtan valljuk be, hogy van nálunk valami. Nem volt. Még jobban átnézték a táskáinkat, majd nagyon elkeseredtek, hogy nem találtak semmit.. Ekkor bevetették a Joly Jokert: van-e nálunk nagy értékű pénz (több mint Ł1000) Ugye bejelentés nélkül nem lehet ennyi pénzt hozni-vinni. De mivel az sem volt, sajnos nem tudtak minket ott tartani. A nagyon barátságos rendőr bácsi próbálta menteni a helyzetet és megkért minket, hogy vigyázzunk az értékeinkre, mert sok a zsebtolvaj és ne írjunk alá semmilyen papírt, amit a cigányok tesznek az orrunk alá, mert addig kipakolják a táskánkat, amíg mi a nevünket írjuk. Majd kellemes időtöltést kívánt.. Hát köszönjük.. 🙂

Ezután már csak annyi dolgunk volt, hogy bérletet vegyünk magunknak. Az újságos néni, aki szinte egyáltalán nem beszélt angolul, azt mondta, álljunk csak sorba az automatánál, ott majd tudunk venni. Sorakoztunk vagy 20 percet, mire kiderült, hogy automatából nem lehet azt az opciót vásárolni, amit mi akartunk. Újabb fél óra sorban állás (közben jöttek a cigányok, hogy írjuk alá a papírt..) majd egy angolul jól beszélő, de mesésen tapló kasszás bácsi végül átnyújtotta a hőn áhított bérleteket. 🙂

  Kezdődött a négy nap alatt véget nem érő harcunk a tömegközlekedéssel.. Lehet, hogy csak az angol rendszer kényeztet el minket, de itt ha egy nyíl lefelé mutat, az azt jelenti, hogy menj le, ha felfelé, az azt, hogy menj egyenesen, ha oldalra-felfelé, az pedig felfelé. Szóval tudod, mi mit jelent. Párizsban Szerintem csak teszik össze-vissza a nyilakat. Ennek megfelelően a lefelé nyíl (mindháromra volt precedens!!!) jelenthet felfelét, lefelét és egyenesent is! Adjuk ehhez hozzá, hogy van vagy 12 metróvonal és 4 vonat-vonal Párizsban.. London metróhálózata sem kicsi, de itt egyértelműek a színkódok, és a nyilak. Párizsban a színkóddal jelölt vonalak érdekesek, csak a lilának három árnyalata van, és fogalmad sincs, ez most épp melyik.. A vonatok betűvel és az alap színekkel vannak jelölve, a metrók pedig számokkal.. Csak ha követed mondjuk a piros 4-est, egy idő után lehet, hogy már nem lesz szín (csak egy fehér karika négyes számmal), vagy eltűnik szín és szám egyaránt, és csak a végállomás lesz kiírva..

  A lényeg, hogy szerencsésen megtaláltuk Torcy-t (ahol a szállásunk volt). Onnan a megállótól már csak 9 perc séta várt ránk a szállásig. De ugye a GPS nem működött normálisan, mindenfelé keveregtünk, szóval végül egy angolul egyáltalán nem beszélő arab fiatalember igazított minket útba. Peti megmondta neki a hotel nevét, mire a pasi azt mondta ‘huhuhu-pápápá’ Ez a kézjelekből ítélve azt jelentette, hogy menjetek fel a lépcsőn, majd egyenesen tovább. A vicc, hogy igaza volt és ott volt a hotel! A 9 perces séta sikeresen teljesítve kb. 45 perc alatt!

Emeletes vonat

  Lepakoltunk a szálláson, majd elindultunk reggelit keresni.. A helyi pékség lett az új kedvenc helyünk!!! Angolul egy mukkot nem beszéltek, de nagyszerűen megértettük egymást mutogatással, mi angolul mondtuk mit akarunk, ők franciául mondták, ők mit adnak.. A legnagyobb baki ami történt, az volt, hogy hidegen kaptam a szendvicsemet, amit melegen akartam, de fogalmam nem volt, mit kérdezett a néni. (‘Megmelegítsem?’)

Volt nekik croissant-juk mindenféle bagette, sütikék, szendvicsek, minden! 4 nap nem volt elég a mindenféle finomságok felfedezésére! (De a gatyómban nehezebb volt lélegezni a visszaúton már így is..)

Balival a Szajna-parton

Reggeli után a nyakunkba vettük a várost.. Körülnéztünk kicsit erre-arra, és első utunk a Notre-Dame-hoz vezetett, mivel az Eiffel-toronyba csak késő délutánra volt jegyünk foglalva. Meg kell hagyni, a Notre-Dame csodálatos mind kívülről, mind belülről! Angolul a pénztáros néni sem beszélt a kincstárnál, pedig mindenhol franciául köszöntünk, hátha úgy barátságosabbak lesznek..

Peti és Bali a Notre-Dame-nál

Notre-Dame belülről (vaku használata tilos!)

A kincstár egy darabja (kedvencem)

A Notre Dame megtekintése után ittunk egy kávét, majd az Eiffel torony következett..

 Azt remélem, senki nem vitatja, hogy az Eiffel torony egyszerűen csodálatos.. Már képeken is az volt, de élőben még szebb, és egyszerűen hatalmas! Egy ideig csak álltunk alatta és bámultuk.. Aztán bemenekültünk egy ajándékboltba, ahol esőkabátokat vásároltunk (kép lent), mivel közben angolosra fordult az időjárás..

Szerintem amíg az ember nem látja élőben, nem hiszi el, hogy valójában mekkora. Lifttel mentünk az első szintig, ahol kajálda, kávézó, ajándékboltok, stb. voltak, ezen felül pedig nyilván távcső, és a csodálatos panoráma. Na meg irdatlan embertömeg és hosszú várakozás. A kilátás egyszerűen mesés volt, de fel akartunk menni a tetejére is. Innen már csak lifttel lehetett menni, ami mellé adrenalint is adtak. 🙂 A lift hihetetlen sebességgel ment felfelé, ami önmagában nem is lett volna probléma, de átlátszó volt az egész (csak bátraknak!) és nagyon ijesztő volt, hogy egy fémváznak látszó valamin haladunk felfelé, nincs ‘épület’ körülöttünk. Hát, levert minket a víz, mire felértünk. De megérte, a kilátás egyszerűen mesés volt! De azért ott már nem nagyon lógtunk a korlátnál..

London-szerű időjárás a toronnyal

A bácsi ingyen ölelésért pénztárcákat gyűjt 🙂

A csodálatos esőkabátokban!

Kilátás az első szintről

Kilátás a ‘tetőről’

A legtetőn Balival

A nagy kaland után elindultunk éttermet keresni (a még mindig szakadó esőben) majd megvacsoráztunk. Nagyon sok pénzért ettünk nagyon keveset. De legalább minden nagyon finom volt! Kipróbáltam a híres francia hagymalevest is, ami nagyon nem nézett ki bizalom gerjesztően, de mesés volt!

Ezután körülnéztünk egy kicsit a városközpontban, ittunk egy kicsit, majd visszatértünk a szállásra. Hulla fáradtak voltunk, így másodpercek alatt elaludtunk.

 Ez itt egy mojito koktél blue curacao-val. Ezen a helyen úgy tűnt számomra, hogy a a mojito-t csak alapnak használják és mindenféle színt-ízt hozzáadnak. Volt olyan is, amibe vörös Eristoffot tettek. Az enyém fincsi volt!

Hírdetés