RSS Feed

Kezdődjék az őrület…!

Posted on

Sziasztok!

Képzeljétek, az elmúlt 50 év leghidegebb tavasza után végre megérkezett a nyár!! És nem csak a naptár szerint! Tegnap már rövid nadrágban voltam!

Hol is kezdjem a beszámolót..

Talán az extrém sportoknál!

Egy ideje már lefoglaltunk egy ‘vezetési élményt’ egy összkerék meghajtású terepjáróra. (Ne aggódjatok, nem én vezettem, én csak utasként vettem részt az élményben!)

Végre elérkezett a várva várt nap.. A helyszín Silverstone, egy hatalmas élmény-komplex. Itt vezethetsz ferrarit, repülhetsz helikopterrel, vezethetsz különféle versenyautókat, vagy nézheted az autóversenyeket. (A képzeletnek itt csak a pénztárca szab határt..)

ext2 Itt látható az autó, és Dave, a szakértő. (Meg ugye én.) Mivel én 5 pontos biztonsági övvel voltam a kocsi hátsó részében becsatolva, ezért sajnos nem készítettem annyi képet, mint amennyit szerettem volna.. Ezért nagyrészt a beszámolómra kell hagyatkoznotok.

Lényeg a lényeg, elindultunk Dave-vel. Ő elmagyarázta, hogy működik az autó, valamint szemléltette, hogy mi mindenre képes. Először egy kb. 45 fokos emelkedőn ‘oldalaztunk’ végig. Nekem már ez elég ijesztőnek tűnt onnan, ahol ültem, hiszen arccal lefelé kerültem, és arra vártam, vajon mikor borul oldalra az autó. Nyilván nem borult. (Dave 20 éve a szakmában dolgozik, csak tudja, mit csinál..) Ezután óriásinak tűnő dombokon mentünk fel és le, majd Dave átadta a kormányt a ‘sofőrnek’. Vízen hajtottunk át, dombra tolattunk fel, majd egy erdőbe mentünk, amit leginkább mocsárként tudnék jellemezni. Dave szerint ez a terület ‘természetesen nedves’, szóval nem ők hordják oda a vizet, nekem mégis úgy tűnt, mintha valami dzsungelbe csöppentem volna. Nagyon lassan haladtunk és dagasztottuk a mocsarat, na meg kanyarodtunk jobbra-balra. Én meg kapaszkodtam, ahogy tudtam! (De titkon azért nagyon élveztem!)

A kocsiból hatalmas vigyorral az arcomon szálltam ki. (És utána napokig izomlázam volt – na nem a mosoly miatt- mert bár nem tűnt fel, de annyira kapaszkodtam..)

Bár én ‘csak’ utas voltam, az élmény mégis nagyszerű volt! És abban is biztos vagyok, hogy én NEM szeretnék egy ilyen autót vezetni.

A terepen (mögöttünk egy másik ugyan olyan autó)

A terepen (mögöttünk egy másik autó)

Silverstone

Silverstone

ext3Ahogy említettem, a helyszínen autóversenyeket is rendeznek.

Szerencsénk volt, és épp akkor indult egy, amikor végeztünk a vezetéssel. Ha már ott voltunk, ebből is néztünk egy keveset! (Ez legalább ingyen volt!) Komoly versenyekre azonban borsos áron mennek a jegyek, szóval azt hiszem, ezzel véget is ért az autóversenyt-leső pályafutásom.

Azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy ez a vezetés nem az én ötletem volt. Ezért gondoltuk, kipróbálunk valami olyat is, amit én választok. Nem kellett sokat töprengenem, és a ‘zorbing’-ot (zorb) választottam.

ext4Hallottam már erről a dologról korábban, de eddig eszembe se jutott kipróbálni. Most azonban, hogy lehetőség adódott, felbátorodtam.

Egy három méteres felfújt labdáról beszélek, amin belül egy kisebb labda van középen, ebben helyezkednek el a vállalkozó szelleműek, kibiztosítva, és kapaszkodva. Mikor mindenki készen áll a mókára, egyszerűen lelöknek egy dombról labdástól. (A képen épp egy autó viszi fel a labdát egy speciális csomagtartón, ettől balra pedig az érkezési pont található – alaposan kipárnázva.)

Az érdekességek ott kezdődtek, amikor teljes harci díszben (későbbi kép) felértünk a dombra, és a labda mellett állva azt mondja nekem a srác, hogy akkor ha készen állok, akkor ugorhatok. Én meg nézek rá, hogy miről beszél. Rápillantottam a labdára, és rájöttem, hogy a labda oldalán található lyukon kellene nekem fejesugrással beérkeznem a belső térbe. Már ekkor tudtam, hogy ez vicces lesz. Mi baj lehet, megpróbáljuk. Hát nem sikerült. Kicsit sem mókás egy lyukon félig átjutni, majd a földre visszaesni.. Újabb utasítások után nekifutottam még egyszer. (Szó szerint.) Ekkor már megkegyelmeztek, és betömködtek a résen.. Ennyit az edzettségről..

Teljes harci díszben

Teljes harci díszben

zorbinEz a kép már a labdában készült! A jobb felső sarokban látható a híres ‘lyuk’ is!

A srácok a helyszínen azt mondták, hogy mivel a szél erősen fúj, ezért nem fog a labda olyan gyorsan gurulni, mint általában. Így nem tudom, milyen lett volna ‘általában’. Mindenesetre nagyon élveztem a legurulást! Az elején nem is tudtam, merre van fent és lent, de egy idő után lelassultunk, így egyértelműbbé vált a helyzet.

És a lyukon kifelé jönni már egyszerűbb volt!

 

 

Extrém sport Szotyi-módra: nyújtott kézen alvás

Ennyit az extrém sportokról.. Következzen a ‘sima’ sport. A futás. Ilyen jó időben nem panaszkodhatom. Viszont most kezdtem el a felkészülést egy futóversenyre életemben először egy IGAZI edzésterv alapján. Ez heti négy futással (plusz egyebekkel) jár. Minden halad a terv szerint!

Mint már említettem, az első futóversenyem július 20-án lesz. Ez 10 km-t jelent, és a cél a legutóbbi futóidőm javítása valamint megfelelő erőnlét felépítése a következő versenyhez. (Amiről majd csak a felkészülés elkezdését követően számolnék be.)

THE PLAN

THE PLAN

Shreya‘Egyéb sport’ kategóriában megemlíteném az immár 7 hónapos Shreya emelgetését, cipelését, felültetését, lefektetését. 🙂

Mint azt már említettem, visszatért a család, akinél először kezdtem el nanny-ként dolgozni. Nagyon örültem nekik, és ők is nekem. Viszont be kell valljam, a helyzet nem egyszerű a két gyerek között lévő kis korkülönbség miatt. (Ruhan márciusban lett 2 éves.) De kitartok! (Én és a karizmaim is!)

És akkor most következnek a mókás munkahelyi dolgok. Ruhan ugyanis már egész jól beszél, de még azért adódnak vicces helyzetek! Ilyeneket mond nekem:

“Diana visz téged!” (“Diana carry you!”) (Ezt úgy érti, hogy én vigyem őt)

“Diana, mondd, hogy Oh Istenem!” (“Diana say OMG”) (tippem sincs, honnan szedte!)

“Segíts neki!” (“Help you!”) (Itt szintén úgy érti, hogy én segítsek neki)

“Shreya, azt ne edd meg, nem finom!” (Ezt tőlem hallotta..)

“Ne aggódj, jól vagyok!” (Ezt akkor mondja, amikor fejjel lefelé lógatom, amit imád!)

A fekete taxik következetesen rendőr autók, és amikor felhívom arra a figyelmét, hogy azok nem rendőr autók, akkor azt mondja, hogy de, azok rendőr autók. Mamának és Papának üzenném, hogy ő is rászólt az elguruló játékokra, hogy “ÁLLJ!”

Sajtos pogácsa angol recept alapján

Sajtos pogácsa angol recept alapján

Esős London, június

Esős London, június

Visszatértem! – Összefoglaló

Posted on

Sziasztok!

Kifogást mindig könnyű arra találni, miért is NEM írtam az utóbbi időben.. Szóval inkább nem tölteném ezzel az időt..

Nagyon sok dologban rendszerezett vagyok, de eddig úgy néz ki, a blogírás nem tartozik ezek közé.

A lényeg, hogy jól vagyok, semmi probléma nincs! És adok még egy esélyt magamnak: megpróbálok újra rendszeresen írni!

Sok minden nem történt erre felé, de azért néhány dologról beszámolnék.

  • Először is munka ügyben történt egy kis változás. Mivel az egyik család egy hosszabb nyaralásra ment, így ez alatt az idő alatt csak a másik családnál dolgoztam/dolgozom, extra órákat vállaltam, és visszamentem a kávézóba is (ami az első említésre méltó londoni munkahelyem volt) kisegíteni egy kicsit. Így több időm maradt pihenni és változatosabbá vált a munkarendem is.. De ennek hamarosan vége szakad, mivel a család május 22-én visszatér. Szeretettel várnak vissza, csak elköltöztek egy másik környékre, ami szintén nincs nagyon messze..
  • A második változás, hogy az októberben (Aranyi Peti segítségével) szerzett lakótárs elköltözött, elszomorítva Szotyit és minket is. De mivel az élet megy tovább, ezért kerestünk (és találtunk) egy másik nagyon kedves lányt, akiről majd később mesélnék többet. 18-án költözik be, ha minden jól megy!
  • A sarok sérülésem miatt tartott kényszerpihenő után újra elkezdtem futni. Kb. másfél hónapot hagytam ki, így nem volt egyszerű “visszatérni”. Nagyszabású, futással kapcsolatos terveimet így kissé elnapoltam, de újra elkezdtem növelni a távot és két futóversenyre is feliratkoztam. Az első július 20-án lesz! Újból Richmond Park-ra esett a választásom, mert nagyon tetszett elsőre. Remélem, ezúttal nem a sárdagasztásról fog szólni..!
  • Szotyika él és virul, immár 3 éves! A lakótársunkkal (aki elköltözött), nagyon jól kijöttek, szóval most kissé szomorú, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszatér régi önmagához!
  • Nyárra is alakulnak a tervek! Ami már biztos, az egy nyaralás, utána pedig egyik unokatestvérem jön a barátnőjével megnézni Londont! Igyekszem én is hazajutni valamikor.. Szokás szerint még fogalmam sincs, mikor.. Szeretnék nyáron, de lehet, hogy szeptember-október lesz belőle..

Most pedig néhány kép következik..

kastély

kastélykert napsütéssel (Nottingham)

sajtfelfújt (igen, én készítettem)

sajtfelfújt (igen, én készítettem)

Szotyika egy nehéz nap után..

Szotyika egy nehéz nap után..

teknősögölés Theo-val

teknősögölés Theo-val

megérkezett az új (óriási) hűtőnk!

megérkezett az új (óriási) hűtőnk!

még mindig nem érti, hogy el szeretném venni a takarót..

még mindig nem érti, hogy el szeretném venni a takarót..

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Posted on

Mindenkitől elnézést kérek az eltűnésemért! Egyetlen kifogásom, hogy a macska nem enged a géphez!

szotyigép

 

A karácsonyi köszöntésről lemaradtam, de mindenkinek ezúton kívánok boldog, sikeres új évet! És köszönöm szépen kitartó látogatásotokat! A blog 2013-ban is folytatódik, és hamarosan érkezik az új bejegyzés is!

(Aranyi Petinek: a cégéres témához gyűjtöm az anyagot!!!)

Posted on

Ma nézettségi rekordot döntött a blog: 24-en tekintették eddig meg nov. 4-én! 🙂

Hallgatni

Posted on

Szirtes Edina Mókus (itt a Fabula Rasa tagjaként) bűvöl el minket (legalábbis engem)

OKTÓBER

Posted on

Sziasztok!

Újra itt vagyok! Tudom, elég sokáig tartott a párizsi beszámoló befejezése, de ez csak azért van, mert elég elfoglalt voltam mostanság. Panaszkodni azonban nincs okom, mert jó értelemben értettem!

Az októbert lakótárs keresésével kezdtük. Fontos üzletasszonynak érezhettem magam, mert a hirdetés feladása után nem győztem telefont felkapkodni és két nyelven elmagyarázni a szoba tulajdonságait és a beköltözés feltételeit.

Az október úgy folytatódott, hogy meglátogatott unokaöcsém, Peti. Volt itt sok beszélgetés, városnézés, oyster-nem működés, sörkóstolás, hamburgerről lemaradás, eső, napsütés, cicafényképezés, ‘lengyel-est’, videózás, és lakótárs interjúztatás. Na meg kekszvásárlás, emeletes buszon utazás, és kalandos hazaérkezés. Sajnos azonban az 1+2*0,5 nap hamar eltelt..

Ezúton is még egyszer köszönöm lakótárs-keresésben nyújtott segítséged! 🙂

Ezután Szandra érkezett meg egy csütörtöki napon, de péntekre máris programunk volt: az egyik családnál, ahol dolgozom, az anyuka (Mellisa) programozott császármetszésre vonult be. Addig mi vigyáztunk a kisfiúra, amíg minden lezajlott. A kép Ruhan utolsó testvér nélkül eltöltött napját illusztrálja. 🙂 Kishúga, Shreya 3400g-mal egészségesen, minden probléma nélkül érkezett.

A következő nap szintén eseménydús volt: reggel futóversenyem volt. Ezúttal két fős szurkoló táborral büszkélkedhettem! Korán indultunk, és elég hideg is volt, de szerencsére az esőt megúsztam..! Mivel előző nap azonban jócskán esett, a verseny nagy része azzal telt, hogy próbáltam megmenteni magamat a bokáig való vízbe süllyedéstől valamint az elcsúszástól. A ruhámmal egy idő után már nem is törődtem, mert voltak, akik úgy trappoltak át az összes pocsolya kellős közepén, hogy teljesen betakartak sárral.. Mindenki úgy nézett ki, mintha sárdobáló versenyen vett volna részt..

Itt még a pulcsim melegét élvezve várom a kezdést..

indulásra készen!

Alapvetően a verseny elég jól ment, leszámítva az állandó ugrándozást-balettozást a tócsák miatt. Általában olyan 3-4 km-nél van egy holtpontom, ami most legnagyobb meglepetésemre elmaradt, de aztán megérkezett, csak kicsit késve.. Kb. 7km-nél kezdtem érezni, hogy fáradok, mire a zeném is kimúlt. (Nyilván nem álltam meg a telefont nyomkodni..) Gondoltam, nem baj, már csak 3 km van hátra, de a 8 km-es tábla csak nem akart érkezni. Ez volt az a hely, ahol az aktív szurkolótábor is szemügyre vehetett – hát nem a motiváltságom csúcspontján! Ezután még némi dombot is találtam (lehet, hogy csak én képzeltem oda..), de mikor megláttam a célegyenest, maximális sebességre kapcsoltam!

A kéz egy 20 fontost nyújt felém, arra motiválva, hogy gyorsabban fussak a célegyenesben.  🙂 Valószínűleg bevált a trükk, mert büszkén jelenthetem, hogy több, mint 3 percet javítottam a múltkori időmhöz képest a pocsolyák és a hiányos edzés ellenére! Így 56 perc 41 másodperc alatt sikerült teljesítenem a távot! (Ezt szerencsére nem olvassa semmilyen maratoni futó, hogy a röhögéstől a székről lefordulhasson..!)

A futóverseny után nyilván a passzív pihenésé lett a főszerep. Amiből természetesen a St James parki mókusok etetése sem maradhatott ki.. Nagyon sikeresek voltunk, a további mókustámadástól tartva menekültünk haza.. 🙂

Szandrával kreáltuk

Természetesen a sushi-evés sem maradhatott le a listáról, ha Szandráról és rólam van szó! És igen, azt ott mind elpusztítottuk! (Leszámítva némi babot)

 

 

 

 

 

 

 

 

bandázás és sütizés

cicázás

 
Sajnos esett, szóval nem a legjobb a kép minősége..

Idén készült el az olimpiára a ‘cable car’, ami egy magas sínpályán futó minikocsik rendszere. Lényege, hogy a Temze egyik partjáról a másikra juttat kb. 10 perc alatt, mindezt úgy, hogy (ha szerencsés vagy és nincs köd) 100 m magasból csodálhatod a kilátást. Mi sajna nem voltunk elég szerencsések, de őszintén szólva, amennyit láttunk, elég is volt, mert így is elég ijesztő volt.. (Csak a saját nevemben beszélek) Élménynek viszont hatalmas! És a vicces része, hogy alig több mint Ł3-ot kell fizetni érte!

Ezután kipróbáltuk a DLR-t is, ami egy vezető nélküli metró.

Se Szandra, se Szotyi nem hiszik el, hogyan fért be még egy ágy ebbe a pici szobába..

A lényeg, hogy nagyon jól mulattunk, de sajnos elérkezett az idő, amikor vissza kellett térnünk a szürke hétköznapokba. (Dolgozni.)

A másik családnál, ahol dolgozom, az egyik fiú 5 éves, a másik pedig 8. Így nekik elég izgalms volt a készülődés Halloween-re. Ezek a képen szellem alakú sütik lennének, akik a díszítésre várnak, de akikről a fiúk később úgy döntöttek, hogy nem kell nekik díszítés. Tököt is faragtunk(tam), ahogy kell, de erről sajnos képekkel nem tudok szolgálni.. Én mindenesetre jól mulattam, amíg az ajtót nyitogattam a ‘TRICK OR TREAT’ gyerekeknek..!

Ruhan próbál hozzászokni a gondolathoz, hogy már nem egyke.

Ki mással is kívánnék JÓ ÉJSZAKÁT??

 

Párizs 4. nap

Posted on

És lám, lassan végére érek a Párizs-sorozatnak..

Utolsó napunk nem volt egy teljes nap, mert este már indultunk vissza, szóval időben el kellett hagynunk a szállást. Azért még maradt időnk egy -két dolog megnézésére.

Kezdtük a háború témájú múzeummal, és a Cathedrale Saint-Louis-val. (A képen mindkettő látható.) A katedrálist és a hozzá tartozó parkot épp felújították, de belülről megnézhettük.

Ezen a napon már nagyon hideg volt, és fáradtunk is, úgyhogy nem időztünk sokat sehol.. A következő állomás a természettudományi múzeum volt. Itt már csak a kertben sétálgattuk, mert minden egyes épületszárnyba belépve külön kellett volna belépőt fizetnünk. A kert viszont gyönyörű volt!!!

A fiúk nem túl lelkesek a süvítő széltől..

A katedrális belülről

út közben

A lakatos lánya..

nagy kapu – kis Balázs

A Természettudományi Múzeum kertje

csak nem vitatkoznak??

Összességében azt mondanám, hogy nagy élmény volt Párizst látni, számomra a legemlékezetesebb (meglepő fordulat) az Eiffel-torony volt! Maga a mérete, a szerkezete, a kilátás fentről.. Mesés! Valószínűleg nyelvérzéketlenségemnek köszönhető, hogy a francia nyelvet hallgatni még mindig mulatságosnak tartom, főleg divatosan felöltözött bőrcipős-csíkos sálas fiatalemberek szájából.

Amit pedig a közhiedelmek eloszlatásáról illetve alátámasztásáról mondanék összefoglalásként:

Párizs gyönyörű, de a tömegközlekedés számomra nem átlátható és koszos-büdös.

A franciák valóban frissen sült bagettet reggeliznek, és a nap folyamán (valószínűleg vacsorára) csigát is esznek!

Az a fogalom, hogy ‘kisbolt’ ott szinte nem létezik!

A franciák (férfiak-nők egyaránt) aránylag magasak, és vékonyak. A nők szinte kivétel nélkül magasak és nagyon vékonyak! Az étel adagok picik (így tartják kordában a súlyukat..)

A kávé nagyon nagyon drága!!!

 A francia nők kivétel nélkül elegánsan öltözködnek. Egyetlen egyet sem láttam sportcipőben! Nagyon sokuk magassarkúban van, így még magasabbnak látszanak..

Alapvetően nem segítőkészek és nem is barátságosak (pláne nem mosolygósak), mégis volt olyan szituáció, amit a segítségükkel oldottunk meg. (lásd: éjszakai busz megtalálása)

Valahogy úgy tűnik, őket senki nem tájékoztatta arról, hogy a francia NEM világnyelv, az angol viszont IGEN.